Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Balassa Iván: Dankó Imre hatvanéves

lehetséges, hogy rendkívüli gyorsasággal dolgozik és ha egy téma elébe kerül és az érdekli, akkor azt a lehető legrövidebb idő alatt igyekszik megírni, a rendelkezésre álló adatok alapján. Így aztán érdeklődése rendkívül széles körű, de néhány csomópontot mégis ki lehet benne tapintani. A teljesség igénye nélkül, hadd említsem meg az alábbiakat. Valahova mindenkinek kötődnie kell. Így kötődik DANKÓ Imre a Hajdúsághoz, nemcsak édesanyja származása, hanem saját életútja is ennek bizonyítéka. Éppen ezért természetes, hogy jó néhány tanulmányában foglalkozik történetükkel, néprajzukkal. A hajdú telepek nemcsak a hajdúvárosokat foglalták magukba, hanem Dél-Bihartól egészen a Sajó-Hernád torkolatáig megtalálható nyomuk. Ezt járta végig számos tanulmányában (A hajdúnánási Testhalom monda és a hajdúk eredete, Ethnographia 1956; A Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek, 1955; A Körösközbihari hajdúság, 1959; A hajdúk eredete és megjelenése Szoboszlón, 1975. és még sok más tanulmány), de figyelmét az egykori dunántúli hajdútelepek sem kerülték el. Ezekben a cikkekben sok-sok adat lappang, éppen ezért érdemes lenne majdan együvé dolgozni őket. De nemcsak a múlt, hanem a jelen is érdekli és érdekelte mindenkor. Ez nemcsak múzeumi munkájában, kiállítások szervezésében jutott kifejezésre, hanem kutató és feldolgozó munkájában is. Amikor az ötvenes évek első felében megindítottuk a jelenkor, a termelőszövetkezetek országos néprajzi kutatását, nemcsak az elsők között jelentkezett, hanem e kérdés vizsgálatát a mai napig sem hagyta abba. Még Túrkevében írta az első ilyen tanulmányát (A pusztatúrpásztói tanyaközpont élete. Ethnographia 1955), de amerre csak megfordult, mindig nyitott szemmel figyelte az életmód nagy átalakulását. E munkája elsősorban Gyulán teljesedett ki, ahol „Életmódbeli változások a Délbihari síkság parasztságának életében" címen írta meg kandidátusi értekezését. Ebben hatalmas anyag alapján vizsgálta azt az életmódbeli változást, mely e területen végbement és a jelenkutatás számára módszerbeli tanulságokat is szolgáltatott. E munkája ugyan sok elismerést szerzett neki, egészében éppen terjedelme következtében mind a mai napig nem jelent meg. A számos témakör közül úgy látszik, hogy a fazekasság is mindig vonzotta; nemcsak Gyulán, hanem Baranyában is vissza-visszatért e témakörhöz éppenúgy, mint a házépítés, lakásberendezés is mindig kedves témái közé tartozott. Anélkül, hogy tovább kísérleteznék azzal, hogy néprajzi és helytörténeti munkásságát csoportosítani próbálnám, hadd szóljak arról a területről, ahol a legmaradandóbbat alkotta: az árucsere néprajza, vagyis a piacok, vásárok történeti-néprajzi jellegű vizsgálata. E fontos és a magyar néprajztudományban meglehetősen elhanyagolt területtel először Sárospatakon találkozott, Gyulán már egy kis könyvecskét írt róla. Ettől kezdve helyi és országos vonatkozásban nem múlik el év, hogy e témakörből valami meg ne jelenjék tőle, és ma e kérdés legjobb szakemberének tartjuk Magyarországon. Ez megnyilatkozik abban is, hogy a Magyar Néprajzi Lexikonban az ilyen jellegű címszavak megírására kapott megbízást, és a készülő Új Magyarság Néprajzában (ideiglenes cím) a piacokról, vásárokról szóló fejezet bemutatása is rá vár. Ismereteit nemcsak tudományos kiadványokban adja közre, hanem előadásokban is. így részt vesz az utánpótlás, a néprajzi muzeológusok képzésében, rendszeresen tart előadásokat nemcsak a múzeumban, hanem a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban is. Itt a Hajdú-Bihar megyei Néprajzi Szakosztály elnöke, míg Budapesten az Országos Néprajzi Választmány tagja. Ügy érzem, hogy még sok-sok mindent el lehetne és talán kellene elmondanom DANKÓ Imréről, de elegendőnek vélem, ha mégis egy tényt említek meg. Amikor