Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)

Dankó Imre: Az 1300 éves bolgár állam. Bevezetés

itt avar fennhatóság alá került. Az ötödik csoport jutott legmesszebb, Itáliába, egészen Ravennáig, ahol bizánci uralom alá kerültek. Mint tudjuk, a mai Bulgária legrégibb lakói a trákok voltak. A rómaiak i. e. 6-ban Moesia néven tartománnyá szervezték a területet és 375-ig birtokolták. Valens római császár ekkor fogadta be a hunok eló'l menekülő nyugati gótokat. Ezek magukhoz ragadták a hatalmat, de tartósan berendezkedni nem tudtak, mert a népvándorlás hullámainak nem voltak képesek ellenállni. A terület előbb a hunok, majd pedig a szlávok hatalmába került, mígnem 681-ben a Dunai bolgárok, Aszparuk népe, meg nem szállta és az itt talált szláv törzsekkel szövetségben új államot nem alapított. Ez a Bulgária, minthogy nagyszerű fejedelmei voltak, kiváló hadvezérek és államférfiak, fokozatosan erősödött, épült ki minden vonatkozásban, 1019-ig, amikor is hosszú időre bizánci uralom alá került. Ennek a régi Bulgáriának a legbeszédesebb emlékeit éppen Sumen környékén találjuk : Madarát, Pliszkát és Preszlavot. Természetesen magát Sument is, illetve ősi várát, amelynek feltárása, állagmegóvása az egyik legnagyszerűbb bolgár régészeti munka. A sumeni vár feltárását, részbeni rekonstrukcióját, Vera Antonova végzi. A nagy érdeklődéssel kísért ásatás munkálataiba a mi régészeink is betekintést nyerhettek, főleg dr. Módy György. Vera Antonova összegező tanulmánya mindannyiunk számára világossá teheti egyrészt a sumeni vár, másrészt a középkori Sumen város jelentőségét. A bolgár nép, ez a régi Bulgáiia, sokszoros kapcsolatban állt hazánkkal, népünkkel. Ezeket a kapcsolatokat szinte a magyar tudományosság kezdete óta nem lankadó erővel és lelkesedéssel kutatták régészeink, nyelvészeink, történészeink. Ez a nagy érdeklődés a legutóbbi időkben csak fokozódott, és régészeink, nyelvészeink, történészeink munkája eredményeként elmondhatjuk, hogy ma sokkal többet tudunk a bolgár nép eredetéről, kultúrájáról, a bennünket összekötő kapcsolatokról, a régi Bulgáriáról, mint korábban. Ez az érdeklődés vezetett minket, debrecenieket is, a bolgár nyelv, kultúra, történelem, kapcsolataink jobb megismerése szükségességének felismeréséhez. Az érdeklődést szerencsésen előkészítették, illetőleg fokozták bizonyos tisztes hagyományok is. Ezek közül kettőt említek meg csupán. Az egyik Ecsedi István munkássága, illetve munkássága bolgár érdekeltségű része. Ecsedit említve nem szabad megfeledkeznünk a debreceni egyetem magántanáráról, a Bulgáriában Ecsedit is kalauzoló Fehér Gézáról sem. A másik tényező az, hogy a sumeni Kossuth kultuszra való tekintettel, a felszabadulás után, Sumen Debrecen testvérvárosa lett. Ez az immár több mint negyedszázada tartó testvérvárosi viszony a kapcsolatok számtalan ágát, módját, fajtáját eredményezte, legtöbb esetben nem is szűk, testvérvárosi keretek közé szorítottan, hanem tágan értelmezve, általában a két nép, a két ország, a két kultúra között. A Sumen—Debrecen testvérvárosi kapcsolatból fakadó tudományos és művészeti, közelebbről társadalomtudományi kapcsolatok ápolója a Déri Múzeum lett. Múzeumunk annak idején részt vett a sumeni Kossuth-emlékmúzeum létrehozásában, berendezésében, ezért is volt az, hogy a sumeni Kossuth Múzeum fennállásának 20. évfordulóján rendezett nagyszabású ünnepségre nem a Nemzeti Múzeumot, hanem minket, a Déri Múzeumot hívták meg, illetőleg küldtek ki (1969.). Nemcsak a testvérvárosi kapcsolatból fakadóan több munkatársunk járt kapcsolatfelvevő, tapasztalatszerző, és tudományos kutató úton Bulgáriában: dr. Bencsik János, Németh Elek, dr. Módy György, dr. Nyakas Miklós, dr. Varga Gyula, G. Kapusi Erzsébet, Sz. Kürti Katalin,