Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)
Fodor István: A magyar-bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről
A szakirodalomban felmerült, hogy a magyarság bolgár-török jövevényszavainak egy részét a Kárpát-medencében talált avarok nyelvéből kölcsönözte. (Tomka 1975, 183—184, vö.: Fodor 1977, 109, 83. j.; 1977a, 60—61.) E feltevésnek két, egyelőre elháríthatatlannak tűnő akadály állja az útját. Az egyik nyelvészeti jellegű: mindeddig nem ismerjük az avarok nyelvét (legutóbb Németh Gyula köztörök nyelvűnek vélte őket, Ligeti Lajos pedig mongol—török kettős nyelvűségükre gondolt : Németh 1976, 303.; Ligeti 1976a, 19.), az avar rovásírás eddig előkerült, csekély számú emlékét sem sikerült még megfejteni. (Vásáry 1972.; 1975, 171) A másik régészeti természetű: az elégtelennek semmiképpen nem mondható régészeti feltárások nem igazolják, hogy a magyarság jelentős avar tömegeket talált a Kárpát-medencében. (Nö.:Bóna 1971, 324—329.; Fodor 1975, 238.) Végezetül a bolgár-török nyelvi hatás szempontjából nem hagyhatjuk figyelmen kívül a honfoglalás után hazánkba betelepedett volgai bolgárokat sem, akiknek régészeti nyomairól a fentiekben már tettünk említést. * * * Összegzésül tehát azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy a magyar nyelvre gyakorolt erős bolgár-török hatást az egykori anyagi műveltség vizsgálata alapján a régészeti kutatások is megerősítik. A nagyjából 700-tól tartó magyar —bolgár-törökkapcsolatoknak két jelentős szakasza volt: a volgaiakkal való szomszédság kb. 800 előtt és az azt követő doni bolgárokkal való érintkezés a 860-as évekig. Ezt követően valamelyest gyengültek a magyar—bolgár-török kapcsolatok, bár ez utóbbi néptöredékek Kelet-Európa más területein is élhettek ekkor, ahol a nyugatabbra költöző magyarok szomszédai lehettek. Régészetileg ugyan csak áttételesen igazolható, mégis alighanem komoly szerepet kell tulajdonítanunk egy harmadik szakasznak is : a Kelet-Európában csatlakozott és a honfoglaláskor vagy azt követően a Kárpát-medencébe beköltözött bolgár-török népcsoportok nyelvi hatásának. Az említett Versec-környéki leletek alighanem azt példázzák, hogy a régészetnek ezen a téren is vannak lehetőségei. Az Urál-vidékén és a Nyugat-Szibériában folyó eredményes régészeti kutatások pedig azt a reményünket erősítik, hogy a jövőben a magyarság (illetve ugorság) legkorábbi török kapcsolatainak történeti hátterére is fény derül.
