Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)
Fodor István: A magyar-bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről
Al-Duna menti megjelenésének helynévi bizonyítékait 1.: Melich 1925—1929, 194.) 14 A déli határvédők népi összetétele rendkívül vegyes volt: a Temes—Béga torkolatánál levő Kölpény helynév a skandináv eredetű kölpények nevéből származik {Györffy 1977a, 84), a Krassó folyónév pedig bolgár-török eredetű. (Mellich 1925— 1929, 28.) A helynév azonban aligha származhat a főként Dobrudzsában és Északkelet-Bulgáriában megtelepedett bolgár-törököktől (vö.: Väzarova 1976; Boev 1972, 190 — ezt korábban így vélte: Fehér 1928, 5.), s egyelőre arra sincs adatunk, hogy a bolgár fennhatóság alatt élő kárpát-medencei avarok telepedtek volna itt meg. (Vö. : Szádeczky—Kardoss 1968; 1971; Bóna 1970, 260—261.) Sokkal valószínűbbnek tarthatjuk, hogy a honfoglaláskor a magyarokkal bejött vagy a X. század közepén betelepült bolgár-török lakosságtól származik ez a folyónév. 15 Végezetül a volgai-bolgár—magyar kapcsolatok még egy kérdéséről, Almos nevéről teszünk rövid említést. Anonymus szerint Almos Árpád apja volt, Ibn Fadlan tudósításából pedig arról értesülünk, hogy 922-ben az iszlámot felvevő volgai bolgár fejedelmet is Almís-nak hívták. Úgy vélem, a két név összefüggésének kérdésében Czeglédy Károly magyarázatát tarthatjuk a legvalószínűbbnek, aki e név használatát mindkét nép kazár kapcsolataival magyarázza, tehát mindkét helyen a kazár kapcsolatok korában terjedhetett el. (Czeglédy 1972, 144—145, a név jelentéséről 1. még: Gombocz 1915, 4—5.; Németh 1925, 141, egykori divatjáról : Pais 1966, 6.) Jóval több nehézségbe ütközik az a magyarázat, amely rokoni kapcsolatot tételez fel a két uralkodócsalád között (Györffy 1977a, 57), a honfoglalást közvetlenül megelőző időben (közel száz esztendőben) ugyanis aligha beszélhetünk közvetlen, szoros volgai bolgár—magyar kapcsolatokról, márpedig dinasztikus házasságok általában ilyen esetekben jönnek létre. A magyarok és a doni bolgárok Sem a történeti források, sem a régészeti adatok nem tartalmaznak félreérthetetlen utalásokat arra vonatkozóan, hogy a dél felé húzódó magyarság mikor került szorosabb kapcsolatba a Don-melléki bolgárokkal. György barát krónikájának folytatása azonban, amely szerint a magyarok 836—838 körül megjelentek az Al-Duna 14. Magyaroszág déli határa már a X. század első felében a Vaskaputól Belgrádig a Duna folyó volt, ettől nyugatra pedig a Száva. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a X. század közepén így ír a magyarok déli határáról: „A türkök a Duna folyón túl, Moravia földjén laknak, de azon innen is, a Duna és a Száva között." (DAI, 42, fej.; vö.: Fehér 1922, 360.; 1922a 47.; Kniezsa 1938, 387—388, 395.) Ezt a híradást a régészeti leletek is megerősítik. (Bálint 1975, 6.; Kiss 1973, 333.; 1975, 78.) Ezzel szemben nemrég (1978 tavaszán) megjelent cikkében Erdélyi István nem tünteti fel sem a délbánsági, sem pedig — egy kivételével — a szerémségi korai magyar leleteket, sőt ez utóbbi területről a következőket írja: ..Anderseits aber kamen im Süden, zwischen Drau und Save, wo die erwähnten Verfasser [ti. I, Kniezsa és L. Glaser — F. I.] auf einigen Punkten Ortsnamen ungarischer Herkunft aus dem 11. Jh. eingetragen haben, auch in den letzten Jahrzehnten keine frühen ungarischen Grabfunde zum Vorschein." (Erdélyi 1977a, 77.) Ezzel szemben — amint arról Bálint Csanád idézett disszertációjában beszámolt — Szerémségben rendkívül nagy történeti fontosságú X. századi magyar temetők kerültek elő: a nagy sírszámú batajnciai, valamint a vojkai és sremska mitrovicai (szávaszentdemeteri) sírok, ezenkívül korai telepet ismerünk Belegisről, ahol többek között cserépüstöket is leltek. (Az említett lelőhelyek anyagát Újvidéken D. Dimitrievic szívességéből rajzban megtekinthettem.) Erdélyi István dolgozatához mellékelt térkép egyébként már azért is használhatatlan, mert nem találunk mellette feloldási kulcsot, tehát nem tudjuk meg, hogy melyik szám milyen temetőt jelöl. Emellett azt az igen fontos körülményt sem tudjuk meg a cikkből, hogy a szerző milyen kritériumok alapján különítette el az általa „korainak" tartott temetőket. 15. A verseci múzeum a városból és környékéről jó néhány belső füles, tehát „magyar jellegű" üstöt is őriz, amelyek felsorolását egy másik dolgozatomban tervezem. (Vö. pl.: Baracki 1977, 2—3. kép.) Ez a körülmény is az itteni lakosság vegyes népiségéről tanúskodik.
