Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)
Fodor István: A magyar-bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről
ba (Fodor 1971, 163—164); az i. sz. III.—IV. századot, amikor a hunok által kiváltott nagy népvándorlás sodort ide jelentős népcsoportokat (vö. : Fodor 1973, 58—73, további irodalommal); a VI. századot, amikor az avarok és türkök által mozgásba hozott népek vándorlásainak hullámai érték el e vidéket. (Fodor 1975, 164—165.) Utóbb a régészek közül E. A. Halikova a harmadik lehetőség mellett hozott fel régészeti adatokat, az ún. kusnarenkovói emlékek baskíriai megjelenését a magyarsággal hozta kapcsolatba. (Halikova 1975, 40.; 1976, 74.) Czeglédy Károly is arra a megállapításra jutott, hogy „a magyar törzsek i. sz. 500 táján költöztek a későbbi baskír és volgai bolgár terület környékére." (Czeglédy 1976, 88.) Úgy vélem, e kérdésben még korántsem mondhatjuk ki a döntő szót. A régészeti bizonyítékok egyelőre még nem perdöntőek, hiszen a kusnarenkovói emlékanyag magyar hagyatéknak való meghatározása fölöttébb kétséges. (Fodor 1977, 111.; 1977a, 37.; Kazakov 1977, 97.) Jelenleg az látszik csupán bizonyosnak, hogy a magyarság a VI. században zömmel már az Uraitól nyugatra élt, nagyjából Baskíria területén. Arról is csak hozzávetőleges elképzeléseink lehetnek, hogy mikor kezdődtek a magyar—volgai bolgár kapcsolatok, s hol volt pontosabban ezek színtere. Ha feltesszük, hogy a Középső Volga bal partján, az ismert volgai bolgár területen, akkor kezdetüket 750-nél korábbra (vagy legalábbis sokkal korábbra) nem tehetjük, hiszen nagyjából ekkor jelenhettek itt meg az első bolgár népcsoportok. (Ezért nem igazolható Németh Gyula újabb őstörténeti elméletének az a pontja, amely szerint a volgai bolgárok nyelvi és műveltségi hatása a Magna Hungáriában élő magyarságra már az i. sz. V. században megkezdődött: Németh 1966, 49.; 1966a, 18.; 1971, 259.) Említettem, hogy e kölcsönhatás nem jóval korábban a déli (a Kaukázus—Kubán környéki) területeken ment végbe, hanem zömmel valóban a nagy Volga-könyök közelében, a bolgárok itteni megjelenése után. Ezt a területet azonban nem feltétlenül szükséges a Káma torkolata és Uljanovszk közötti vidékekre korlátoznunk s mereven ragaszkodnunk a kb. 750-es évszámhoz. Elképzelhető ugyanis, hogy a Baskíriából dél felé húzódó magyarság a Don felől északra vonuló bolgárokkal már korábban is kapcsolatba kerülhetett, nagyjából a mai Kujbisev környékén vagy attól valamivel délre. Ebből a szempontból igen fontos annak vizsgálata, hogy mikorra tehető a magyarság elvándorlása Magna Hungáriából. Régészeti kiindulópontul a honfoglaló magyarság halotti szokásának egyik ősi eleme szolgálhat, az ezüstszemes vagy aranylemezből készült halotti szemfedők használata, amely még az Urál vidékén terjedt el körükben. (Vö.: Dienes 1963, 108—112.; Fodor 1972, 174.; 1973a, 171—173.) Márpedig az ezüst és arany szemfedők mai ismereteink alapján a Káma-vidéki későlomovátovói (VI—VIII. sz.) temetőkben jelentek meg először. (Kazakov 1968, 231— 234.) Szélesebb körű elterjedésük a VIII. századra tehető, ekkor jelennek meg a baskírföldi (talán a keleten maradt magyarság egy csoportjának tulajdonítható) szterlitamaki temetőben is. (Fodor 1973a, 168—169.; 1975, 168, 223.) Ebből arra következtettem nemrég, hogy a magyarság talán 750-ig Magna Hungáriában maradt, de 700 előtt semmiképp nem hagyhatta el ezt a területet. 4 (Fodor 1975, 170.) 4. Arra, sajnos, egyenlőre nem tudunk választ adni, hogy mikor alakult ki ez a halotti szokás az Uraitól keletre levő területen, s esetleg nem onnan hozta-e már magával az ősmagyarság. Jelenleg a VIII. században induló Szurgut melletti Barszov Gorodok-i temető a legkorábbi, ahol e szokást megfigyelték. (Arne 1935, 28, 52.) — Magna Hungária elhagyását, a magyarság Don-melléki megjelenését — óvatos sejtés formájában — korábban Németh Gyula és a 730 körüli időre tette. (Németh 1966,49.; 1966,20.; 1971,260.)
