Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 3. Tanulmányok, esszék

KOSZTOLÁNYI DEZSŐRŐL „Ez az élettől elvonatkozó költő tulajdonképpen a legpolgáribb az újabb magyar költők között; igazi témája a család, az apa, az anya, a testvérek, a rokonok legszűkebb körű magyarsága, mondhatni: a nemzet magva. S ez az ő hazaszeretete. Polgári képzelete, bármily finom ruhába öltözötten is, mindig a föld színén jár: szereti az érzéki képeket, roppant fogékony az ízek és illatok iránt, (. ..) Mert Kosztolányi impresszionista költő, a percek dalolója." (. . .) Kosztolányinál mintha a szavak keltenék föl és fejeznék ki az első impresszió frisseségét. . . Kosztolányi is pregnáns díszítő jelzőkkel, vagy színt ragyogó szavakkal hinti el különben ködfátyolba vont képein az ezüstös ragyogást, a fantázia arany porszemeit. . . Festményei pasztellképek, de egyes helyeken teljes színű impresszió-foltok villannak ki belőlük." (Költők és írók. Debr. 1932. — 180., 198. I.) TŐTH ÁRPÁDRÓL „Tóth Árpád költészete egy nagy paradoxon művészi feloldása: hogyan lehet a modern élet leghétköznapibb dolgaiból, életünk szokott és reális mozzanataiból valami valóság fölé emelt, meseszerű világot teremteni? Formai tekintetben: hogyan lehet életünk mindennapi szavaiból új, friss képeket, szokatlan szépségeket előhívni? És a harmadik paradoxon feloldásául ott találjuk költői világában: az örök halálra készültségnek, a fáradt lemondásnak, a harcolni nem tudó szelíd bánatnak elevenen lüktető s a szépség lobogója alatt harcoló életét. Aki tudja azt, hogy a művészet sok tekintetben az ellentétek játékos megoldása, sejtheti már ennyiből is, hogy Tóth Árpád egész lényében igazi művész, igazi költő." (Költők és írók. Debr. 1932. — 210. I.)