Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Tóth Endre: Oláh Gábor ébresztése

áron fel akar törni a szürkeségből. Nagy stílű életről, hírről, sikerről, szerelemről, dicsőségről ábrándozik, s eközben a legkicsinyesebb, leghétköznapibb élet jut neki osztályrészül. Szüleivel is összevesz, egy időre albérletbe költözik egyik feljebbvalójához, ami újabb konfliktusok forrása lesz. Innen egy özvegy könyvkötőnéhez kerül, aki vénülő leányát akarja az albérlő úr nyakába fűzni. Innen is botrányos körülmények között távozik — vissza a Kar utcai szülei ház oltalmába. Makacsul ragaszkodik ahhoz a rögeszméjéhez, mely szerint vidéken élve is lehet valakiből — belőle! — a nemzet által elismert író. Sőt — világhírről álmodik, kozmikus költő szeretne lenni. Erről nemcsak naplója, hanem versei is tanúskodnak : • „Albion hajóján leng hírem lámpása, Germán vérteseknek pajzsán ragyog képem, Oroszország haván kozák fújja nótám, Szobrom tükröződik Hellász tengerében." Az annyira hajszolt tartós siker azonban nem akar hozzászegődni. Drámáit néhány előadás után leveszik a műsorról (Lilla, Hunyadi László, Az embernek fia, A meztelen asszony). Könyveit egymás után jelenteti meg a legkülönbözőbb műfajokban, legtöbbször a saját költségén, ahogy írja: „megkoplalt gábor-fillérein". Verseket, tanulmányokat, színműveket, útirajzokat, színibírálatokat, regényeket és tárcákat ír párhuzamosan és nagy mennyiségben. Van olyan esztendeje — pl. 1909 —, amikor négy könyve jelenik meg. Ezt a hajszát azonban nem lehet büntetlenül folytatni: az alkotó periódusokat súlyos idegkimerültségek, letargikus állapotok, szívbetegségek váltják fel. Ady Endre váratlan-ismeretlen üstökösként történt berobbanása először meghökkenti Oláht. Ügy érzi: Ady az ő helyét, az ő elsőbbségét veszélyezteti. Legyőzhető ellenfelének tartja s kilátástalan birokra kél vele. (Később versben emlékszik meg csatáikról Jákob harca az angyallal címen). A haladás ellenségei, főként Rákosi Jenőék kihasználják Oláh kiszolgáltatottságát, emberi-írói hiúságát, eszmei bizonytalanságát, s kikiáltják Ady ellenlábasának, sőt amannál „különb legénynek". Oláh beugrik ebbe a dicstelen szerepbe, eleinte tetszik neki, hogy Rákosiék féloldalas cikkekben foglalkoznak lapjaikban munkásságával, s a közte és Adyék között folyó polémiával. így kerül a két tábor kereszttüzébe. De hamarosan kiábrándul Rákosiék nacionalizmusából, „perzekutor esztétikájáéból — elsősorban Schöpflin Aladár befolyására, aki Adyék táborához tartozott, de Oláht is becsülte s támogatta kezdetben.