Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 2. Szépprózai művek

lottaink elégetésétől. A hivő ember hitét rendíthetné meg ez a megsemmisülés. — Hiszen a sírban is porrá válunk! — szólt közbe valaki. — Porrá válunk, igen, földdé válunk, igen, ez gyönyörű: mert hiszen földből is lettünk. De tűzben égetni el anyánkat, hitvesünket, gyermekeinket! Uraim, ez olyan pogány valami, hogy az én lelkem visszaborzad tőle. —• Ej, méltóságos uram, a reformáció kezdetén, a spanyol inkvizíció korában nemigen borzadozott az önök egyháza az emberi test megégetésétől. Elevenen sütötte meg az eretnek mártírokat. Mi csak holttesteket akarunk elhamvasztani. Zászlós Jakabnak ez a kemény közbekiáltása nagy felháborodást keltett. Sós Károly, mint a megbántott angyal, mutatott az istentelenre: —- Erre nem is válaszolok. Ez olyan minősíthetetlen támadás. — De igaz! — dörmögte valami bosszús basszus hang. A közgyűlés terme zúgott, morajlott; a bizottsági tagok fölálltak, vitatkoztak, hevültek és támadtak. Az ajtón kívül álló hajdú a kulcslyukhoz szorította fülét, és izgatottan figyelte a moraj odalmat. Az elnöklő polgármester csöngetett: — Nyugodtan, uram! És lehetőleg egymás után beszéljünk, ne egyszerre. — Szukcesszíve, ne szimultáné — kiáltotta Gyöngyösi, a böngyöli kövér tanácsnok. Sós Károly mélyre bocsátott hangon fejezte be: — A föltámadás hitének ez a profán megrendítése, jobban mondva: megrendíteni akarása, azt hiszem, a Szovjetországból szüremlett be hozzánk. Nem kérünk belőle. (Űgy van! — közbekiáltások.) Mi katolikusok is vagyunk olyan jó magyarok, mint a reformátusok. A krematórium a város pénzén épült, vagyis a polgárok adójából, tehát a miénkből is. így jogunk van tiltakozni ellene. Leült. De a viharzás csak nem csillapodott. Zászlós Jakab újra szót kért: — Sós méltóságos úr megnyugtatására csak azt akarom még mondani: a krematóriumban nem muszáj elégettetni magát annak, aki nem akarja. Ha a katolikus fölfogást sérti a halottégetés: természetesen, érvényesíti a maga jogát; ezután is földbe temetkezik. De ha egy református, vagy unitárius, vagy más — (közbekiáltás: Zsidó!), igen, ha zsidó, el akarja magát égettetni. . . — Égetnivaló ! — moralott közbe az előbbi bongó basszus. —. . . hát minek elrontani a kedvét. A feltámadás csodája így is be-