Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 1. Versek

NEM EGY HURON PENDÜLÜNK Nem egy húron pendülünk, uraim, nem! Hogy' üljek egy asztalhoz véletek, Kik azt sem tudjátok, hogy árva népem Milyen nyomorult és milyen beteg. Én láttam a magyart rongy szalmaágyon, A rideg ég takarta, mint kopott Daróc a koldust. Rágta tompa botját, És ma megette a köd-holnapot. Láttam kutyákat habos selyem ágyon, Kövérük tortán, húson nőve nőtt. S ott szülte gyermekét a puszta földön Vajúdó asszony, az isten előtt. A baj közel, az isten messze, messze . . . Várjuk, de soha nem találkozunk. Kimart eb a magyar, még csontra se kap, Bendőnk elapad, kihull a fogunk. Nem, uraim, nem egy hajóban úszunk! Bennem fajtám minden atomja fáj. Vadít az ősi kaszt — ember az ember! De gyilkol a rend és öl a szabály. KÖLTÖK A FÖLD ALATT Ady sírján nőnek a szívek, Tóth Árpád is régen halott, Juhász Gyulát nem bántja semmi, Se bánatok, se bús dalok. Kosztolányi metszett gégéje Rekedt trombita föld alatt, Engem is kriptaszerű gyásszal Borítnak be a vén falak.