Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 1. Versek

A NAGY HÍVÁS Gábor! — Kiált egy döngő hang az éjben. Megyek sötét utcán, s engem kiáltnak. Ki viseli arkangyal nevemet? Micsoda vakmerője a világnak? Gábor! — Riad fel újra a harangszó, Most már fölöttem, mint zengő magasság. Áthömpölyög a város homlokán, Utcák, tornyok egymásnak dobva adják. Gábor! — kiált harmadszor a nagy Hívás. Megnyílnak a skarlátpiros egek, Egy rámtekintő, mondhatlan arc int le, Egy roppant kéz fog át. Uram, megyek. A VÖRÖS ZÁSZLÓSOK Bevonták a nagy, béke-fehér zászlót, Vörös lobog országok ormain. Helyet akar víg dúsak asztalánál Az örök üldözött Kain. Nagy átka meghalt, nemzetfája megnőtt, Erős, sudár, gyümölcsös, leveles. A Kain-tábor, a megpróbáltatott, Sátrat, vizet keres. Piros az arca, piros lobogója, Piros szerelme és piros haragja. Egy új hajnalt kiáltott fel az égre, Most templomkövét rakja.