Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 1. Versek

A KERESZTREFESZÍTETT EMBER Előttem is kacagnak, Utánam is kacagnak, Csúfolnak hóbortosnak, Vadnak, pogánynak, vaknak. Az apám bérkocsis volt, Kenyérsütő az anyám, Magam egy különös rom, Se Istenem, se hazám. Az urak, kik kocsinkban Ültek volt hajdanában: Rossz ócska lovat látnak Apámnak a fiában. A fogak, melyek egykor Anyám kenyerét rágták: Most rossz kutyák módjára Becsületemet rágják. Testvéreim robusztus Magyar munkás legények, A nyelvemet nem értik, Nyelvükön én nem értek. Alólam szalad a föld, Fölöttem se ég, semmi; Nem tudok elsüllyedni, Nem bírok felröppenni. Ha van irgalmatlanság : Az énvelem esett meg. Ha van boldogtalanság: Nevezzétek nevemnek. Akik közül születtem: Azoknak átka lettem, S azok lettek az átkom, Kik itt élnek fölöttem. Óh jajjos Magyarország, Óh buta gőg hazája, Tebenned feszítik fel Ma is az Ember Fiát Keserű keresztfára.