Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Virág a népszokásokban és a népköltészetben
nagy tüzet raknak az erdő vagy a hegy tövében, s dalolnak, tánczolnak körülte, s az égő üszköt elviszik a házakhoz, s kertbe tűzik, hogy a hernyó el ne pusztítsa gyümölcseit, vagy a vetések közé, hogy az élet meg ne üszögösödjék stb. Abból, hogy a leányzók mikép ugorják át a sz. Iván tüzét, jósolni szoktak a férjhöz-menésre." Amidőn átugorják a tüzet, kilencféle illatos füvet, virágot hintenek a lángokba és a többi között a következő szövegű dalt éneklik : Vetekedik vélem háromféle virág, Virágom véled elmegyek, Virágom tőled el sem maradok. Egyik féle virág a szőllő szép virág, Ne vetekedj vélem búza szép virág, Mert bizony énvelem széles ez világ él, Virágom véled elmének, Virágom tőled el sem maradok. Szóval a szót mondja a búza szép virág, Ne vetekedj vélem te rózsa szép virág, Mert bizony énvelem szent misét szolgálnak, Virágom véled elmegyek stb. Ne vetekedj vélem viola szép virág, Mert bizony énvelem lányok dicsekednek. Virágom veled elmegyek. Virágom tőled el sem maradok. Ennek a 9. századi latin forrásra visszavezethető éneknek több európai variánsa ismeretes. A magyar néphagyományba feltehetően a 15-16. században került. Egyike a legszebb korai virágénekünknek, amely folklorizálódva a nyári napforduló szertartásainak körébe kapcsolódott. Különösen figyelemre méltó a dramatikus forma, amelyben a vetélkedés szereplői a virágokat jelképező, alakító leányok. Erdélyben az ún. borica-tánc alkalmával gyújtottak nagy tüzet, amelybe a szertartás lefolyása alatt virágokat hintettek. A máglyát körültáncolva a teliholdhoz énekeltek :
