Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A népszokások változásáról
nem műveltetik, mert a művelhető földtől állataikkal messzire kell a legelőre elvándorolni. Akik a földműveléssel foglalkoznak, kikapcsolódnak a legeltető pásztorkodásból. Ezek többnyire nők, valamint szolgák. A száraz steppei nomádok szívesen hárították a földművelést az általuk leigázott földművelőkre. A ligetes, erdős steppei zónában azonban a legeltetési körzet mindössze 20-50 km-re tehető. A földművelés a pásztorkodással ebben a zónában összeegyeztethető. A magyarok ebben a zónában, övezetben éltek. 11 Váczy Péter kifejti, hogy „a magyarok a legeltető pásztorkodást össze tudták kötni a növények termesztésével és ez oly mértékben sikerült nekik, hogy feltűnt a kereskedő araboknak. Ezzel túllépték a földművelésnek azt a méretét és azt a jellegét, amely még a száraz pusztai népeknél is szokásos volt. Vízben bő, fás legelőik az erdős steppe övezetében lehetővé tették számukra, hogy szilaj pásztorok és jó földművelők legyenek egy személyben. Olyan nomádok voltak, akik ugyan egész éven át legeltetnek, azonban vándorlásuk körzete nem ér messzire. Egy ideig az új hazában, a Duna-Tisza mentén is folytatták az egész éven át tartó legeltető pásztorkodást. A földművelés azonban mindinkább előretört és a téli szállás egyre nyert fontosságában." 12 Váczy Péter tehát arra a megállapításra jut, hogy a magyarok a honfoglalás előtt nomádok voltak ugyan, akik azonban egész évben olyan területen legeltettek, ahol nem kellett messzire menni, vándorolni és a föld művelését is elvégezhették. Ezt a munkát nemcsak másokkal, idegenekkel, rabszolgákkal, hanem maguk is végezték, így valójában a ligetes steppén a nomadizálás kis köre lehetővé tette, hogy a pásztorok nagyobb nehézség nélkül foglalkozhattak a földműveléssel. A szántó-vető életmód tehát számukra nem volt idegen, azt nemhogy lenézték, hanem rajtuk keresztül a társadalom széles rétege érdekelve volt a földművelésben. 13 Bartha Antal a VIII-X. századi magyarság gazdasági életének vizsgálatában feltétlenül indokoltnak tartja a magyarság tisztán 11 Váczy Péter: i. m. 295-296. 12 Váczy Péter: i. m. 303-304. 13 Váczy Péter: i. m. 305.