Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Imádság-travesztiák
Walliszb&n, hiszem a közönséges uzsoráskodást, az adónak mindig feljebb szállását, az országgyűlés feloszlatását, a húsnak drágaságát és egy nyomorult életet, amen! 3. Üdvöz lény bécsi Vehrung, sehe innal teljes, a sátán vagyon te veled, megátkoztatott vagy te a magyaroktól és átkozott a te méhednek gyümölcse, az új rézkrajcár. Schein bécsi szent Vehrung, tévelgéseknek szülőanyja, ne búsíts Istent érettünk, szegény magyarokért, most és a scheinkisérteteknek óráján, amen! A bemutatott példák megegyeznek az Abafi által közöltekkel, amelyeket - mint említettem - az „1811. 24. d. Aug. a jövő év 12 d májusig tartott pozsonyi Diétán" készített az ismeretlen szerző. Az eltérés csekély, azonban a Móra által közölt variánsok néhány szóváltoztatásán már a terjedés nyomán szükségszerűen bekövetkező módosulás, „folklorizálás" figyelhető meg. Bán Imre-Julow Viktor Bécsi Miatyánk címmel közölnek egy Miatyánk-parafrázist a debreceni kollégiumi diákköltészet kéziratos anyagából. Ez a variáns is az osztrák királynak szól, csakhogy már szinte teljesen népiesnek mondható, mentes minden idegen szótól s abban a formában nagyon alkalmas arra, hogy a nép körében elterjedjen. Még Wallis miniszter neve is „Velencévé" változott! A szövegben ez áll: ... miképpen mi is megbocsátunk Velencének, minden te minisztereidnek. Ehhez magyarázatul a könyv jegyzetében a következőket olvashatjuk: „A homályos értelmű célzás talán a pénzrontásra (az ezüstpénznek sok rezet tartalmazó ötvözetből való verésére) vonatkozik." 5 Valószínűbbnek látszik azonban, hogy Wallis miniszter neve még szerepel és éppen a pénzzel való összefüggésben! A népi Miatyánk-travesztiák előzményei, mintái a kéziratos műköltészetben jól megragadhatók. Néhány példában megfigyelhetjük a felülről való közvetlen átvételt, amikor a népi kéziratos könyvekbe lényegében még szó szerint kerülnek át az „irodalmi" variánsok. Természetesen nemcsak a népi kéziratos könyvek lapjaira kerültek, hanem - mint alábbi példáink mutatják - a vőfély lakodalmi szórakoztató versei közé és így kitűnő lehetőséget nyújtottak az elterjedésre, illetőleg a „minta" után hasonló Miatyánkok 5 Bán I.-Julow V.: i. m. 253.
