Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

bita hagyománybeli szerepét, folytonosságát igazolja a népi közösségben. A népi kéziratos könyvek hatalmas anyagából csak részleteket mutattunk be, s levontunk azok nyomán néhány általános jellegű tanulságot. Dégh Linda írta népünk irodalmi életéről, hogy az „inkább olvas, mint ír" és hogy „haszontalannak tartják a fiatalok a nótakönyv-irkálását, annál nagyobb a jó olvasó becsülete."

100 Kétségtelenül igaz, hogy szívesen olvasott a magyar földműves, de amilyen mértékben olvasott, olyan mértékben írt is. Ezt a fentiekkel, azt hisszük, igazoltuk. És hogy az olvasás nyomai felfedhetők a parasztság magatartásán, műveltségén, azt elsősorban a kéziratos könyvek segítségével tudjuk a legkézzelfoghatóbban bebizonyítani, tanúsítani. Hiszen a kéziratos paraszti könyvekből láthatjuk, hogy Csokonai, Petőfi, Vörösmarty, Tompa és mások versei már a múltszázad második felében ismertek voltak a falusi nép körében. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak a néprajz problémája, hanem jelentősége van az irodalomtörténet számára is. Költőink hatását a népre, népi versírókra, költeményeik feldolgozását a népköltészetben és az irodalmi olvasmányélményt a kéziratos könyvekből igazolhatjuk a leghívebben. 100 Dégh L. : Adatok a magyar parasztság irodalmi életéhez. Magyar Századok. Budapest, 1948. 306.