Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

terjedését és népszerűségét igazolják. Továbbra is kérdés marad, amint azt Orosz László is felvetette 1951-ben, hogy az Arany Trombita „eljutott-e olyan mértékben a néphez, mint Sárosi akarta", hiszen ennek megállapítása Sárosi értékelése szempontjából is döntő jelentőségű lenne.

97 A kérdésre egy tiszavasvári (korábban Büdszentmihály) népi kéziratos másolat alapján igyekszünk feleletet adni. A kézirat egyezik az 1849-i kiadás szövegével. Összehasonlításul az 1849-i kiadás alapján készült, 1951-ben megjelent kritikai kiadás szolgált. Az összevetés több gondolat felvetésére és igazolására nyújt alkalmat - különösen az Arany Trombita elterjedése, a nép közé való lejutása szempontjából. Kéziratos könyvünk 150 negyedívnyi lapból áll. Első - számozatlan - lapján a cím: Ponyvára került Arany Trombita Az örök igazság parancsolatjára mondva csinálta Sárossi Gyula A könyvecske egyik lapján ez a bejegyzés olvasható: Peteh (más helyen Pethe) Sándor írta 1892-be. (Eredetileg az évszám 1882, a 8-as erős vonással 9-re javítva.) Eszerint a másolat elég későn, 43 évvel az első kiadás és több mint 30 évvel Sárosi halála után készült. Mint említettem, a kézirat megegyezik az 1849-i kiadás szövegével. Felmerül azonban a kérdés, hogy a másolat az eredeti alapján készült-e? Valószínű, hogy nem. Ezt több ok támogatja. Az önkényuralom éveiben elégetett és üldözött Arany Trombita ugyanis az 1880-as évek elején egészen ritkaságszámba ment. Az 1849 után megmaradt példányok feltehetően darabokra hullottak szét az olvasás, a kézről kézre adás következtében. Kéziratunkban olyan hibák vannak, amelyek közvetlen másolás esetén nem fordulhatnának elő. 97 Orosz L.: Sárosi Gyula: Aranytrombita. Irodalomtörténet, 1951. 246.