Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Tábori lap 1916 1\29 Fent a magas égen a fénjlő csillagok Bár milsokan vannak rámégsem találok Kiben ragyog az én szivem boldogsága Nélküle csak nagyobb szivem árvasága Nem a csillagok közt nem is a kék égen Ha rám volna bizva megvolna már régen Ott a somogy szélben hol törökkoppány van Abban a kis árva s oly kedves családban Párod A haza iránti szeretet összeforrt a nagy nemzeti hősök emlékének ápolásával. Nemcsak a néphagyományban, de népi verselőink költészetében is élő alakok történelmünk nagy egyéniségei. Legmélyebben Rákóczi, Petőfi, Kossuth emléke él. Ezt igazolják a kéziratos könyvek is. A magyar nép számára az elnyomatás éveiben mindig Kossuth volt a remény, a bizakodás jelképe. Kéziratos népi verseskönyveink bizonyítékok arra, hogy Rákóczi, Petőfi, Kossuth neve nemzedékről nemzedékre a szabadság, a függetlenség tüzének élesztője volt. Határtalan az a szeretet, amellyel s ahányszor leírják nevüket. Szinte tudatosan ápolva a hagyományt, egymásnak adják a szót: Akármikép bánjék a sors veled, Kossuth nevét soha el ne feledd- írja Molnár József a fiának. Vagy: Rákóczinak hős nagy nevét, Ne felejtse e nemzedék - olvassuk szintén Molnár József verseskönyvében. Hogy mennyire elősegíti a kéziratos könyv a hagyomány ápolását, bizonyítja Molnár József fentebb bemutatott kéziratos könyve, amelyben egy verses történetet olvasunk a branyiszkói harcokról ezzel a címmel: Honvéd nagyapám beszélte Branyiszkónál ő is otvólt.

11 Idézzük még Kelemen Lajos sajókápolnai (Borsod m.) parasztköltő kéziratos papírjai közül a hazáért aggódó ember istenhez hajló 77 DENIA, Itsz. : 62. 00