Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Lehet-e kritérium a műveltségkülönbség? Csak részben. Ez elsősorban a vers formai és szemléletbeli különbségeire vonatkohat. A műköltőnél a téma és annak kifejezése gazdagabb. A műköltő szélesebb látókörrel, nagyobb absztraháló képességgel és a témának egyetemes mondanivalóvá való kiszélesítésével rendelkezik. A műköltők sorában azonban sereg olyan van, aki sem témában, sem kifejezésben nem emelkedik feljebb a népi verselő színvonalánál és mégsem tartozik a népi verselők csoportjaiba. Fennmarad az a szintén külsőleges tény, hogy ugyanis a népi verselők kivétel nélkül parasztok vagy más, a paraszti társadalom szintjén élő, egy bizonyos közösséghez szorosan tartozó egyének, akikkel szemben a műköltők foglalkozásukat tekintve is más társadalmi csoportba tartoznak. Az elhatározáshoz azonban ez is csak részben járulhat hozzá. A magyar irodalomnak több olyan nagy író-, költőalakja van (XX. századiak), akik hosszú ideig paraszti közösségben, azt a munkát végezve éltek, de már pályájuk első szakaszán túlemelkedtek az általunk vizsgált paraszti verselők szintjén, s egy pillanatig sem tartoztak ebbe a csoportba. (Gondoljunk itt elsősorban Szabó Pálra, Veres Péterre, Sinka Istvánra!) Ahhoz, hogy a népi verselő fogalmát meghatározzuk, különböző tényezőket kell figyelembe vennünk. Mindenesetre azt általánosságban megállapíthatjuk, hogy a népi verselő és a műköltő között lényegileg nincs különbség. A költői alkotás mindkettőnél ugyanazon lelki folyamatok eredményeként jön létre. Nincs módunkban, hogy jelen alkalommal részletesen foglalkozzunk a népi verselő és a műköltő közötti összefüggésekkel és különbségekkel. Csak néhány mozzanatra kívánunk rámutatni a kéziratos verseskönyvek és a népi verselőktől való helyszíni lejegyzésünk nyomán. A) A népi verselő, parasztköltő sem szemlélet, sem közösségismeret tekintetében nem jut túl egy falu - vidék - határán. Akadnak ugyan „világot járt" (háborút járt, Amerikában megfordult) emberek, akik sokszor szép lírai versekben írták meg benyomásaikat, tapasztalataikat. Azonban ez a saját körükön való felülemelkedés nem jelent egyúttal a költészetükben is emelkedést, hanem csak egy bizonyos időre szóló témabővülést. Azért csak bizonyos időre,