Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Az egyén szerepe a népszokásokban
Az egyén közösségi szerepére a nép életével összefüggő szokások legkülönbözőbb területéről hozhatunk példát. Kutatók megfigyelték, hogy az olyan nagy, tömeget mozgató, korban és nemben igen heterogén összetételű megmozdulásoknál is, mint pl. a búcsújárás, ahol a részt vevő személyek a teljes önkéntesség alapján álltak össze, a csoportból kiemelkedik egy vezető, irányító személy, akit arra az alkalomra és időre összegyűlt közösség önmagától választ és maga fölé rendel. 15 Természetesen sem ennél, sem más példánál a vezető egyén „választását" nem értelmezzük szorosan szó szerint és mereven. Igen gyakran a vezető egyéniség kiemelkedése a többiek közül önként, természetszerűleg adódik. Az ilyen személyek tapasztalatuk, gyakorlatuk és közmegbecsülésük révén mintegy a hagyomány, a szokás, a szokás iránt érzett felelősségtudattal, az esemény, a szokás megkezdésének percében már a közösség irányítójává, mozgatójává válnak. Úgy látjuk, hogy nem a vezetésre vágyó tudatos akarat, a többiek fölé emelkedés óhaja, hanem a hagyomány, a szokás és a közösség iránt érzett ösztönös felelősség emeli ki ezeket az egyedeket. A közösségből való ilyen kiemelkedéshez természetesen nagymértékben hozzájárul az egyén saját tapasztalatainak, gyakorlatának, a hagyománnyal, szokással kapcsolatos ismeretének tudata. A csoportos szokásoknál, megmozdulásoknál általában találkozunk a vezető személy kijelölésével. Különösen, ha a szokás valamennyire ceremoniális jellegű, az előkészületek első stádiumában már megválasztják, kijelölik a csoport, a szokást végzők vezetőjét. Ilyen esetekben valóban választásról, kijelölésről, a vezető személyében való közös megállapodásról van szó. így pl. Tordátfalván a húsvéti hajnalozás szokásában a választott gazda fő irányító, felügyelő és a szokás zavartalan lebonyolításáért minden tekintetben felelős. 16 Megtaláljuk a szervezőt, a vezetőt a szüreti felvonulásoknál is. így pl. az erdőbényei szüreti felvonulásnak a szervezése, irányítása Bakos Béla nevéhez kapcsolódik. 17 15 L. pl. Vajkai Aurél: A csatkai búcsú. Ethn., LI. 1940. 57 kk. 16 Molnár István: Zászlós hajnalozó - öntöző húsvéti népi játék Tordátfalván. Népr. Közi., VII/1. 1962. 3-17. 17 Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai. Miskolc, 1957. 10.
