Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Búval töltöm legszebb fiatal életem Mióta nem látlak szeretett kedvesem Kedves rózsám tőled mesze estem Akomisz életnek rabszolgája lettem Bár mily szépen sütne a napnak sugara Szomorú szivemet meg nem vigasztalja Meg ne veszd hát kedves az én bus szivemet Mert kívüled mást soha nem szeretek Bizok kedves rózsám hogy még valahára Sok bus napjaimnak lesz még víg órája Egyetlen angyalom gyönyörű virága Bánatos szivembe csak te vagy bezárva Mert a szivem csak tiedhez vágyik Ámbár azért most mesze bujdosik Derül még mi reánk egy olyan kikelet Melyen veledrozsám mint hü pár ugy élek Miskolcz 1905 márcz. 15. Tasnádi Lajos mk zugsfürer Lényegesen elüt az előző verslevélfélétől. Nemcsak azáltal, mert terjedelmesebb, hanem mert inkább levél, mint az előző. A lírai hangvétel ennél is szembeötlő. Költészet ez a szó tágabb értelmében. A verses levelek a műköltészetben is előkelő helyet foglalnak el. Népünk kultúrájának, mély szellemi életének nagyon szép példái ezek a levelek. Olyan szépen hangzik ez a fenti levél, mint a dal, amelyet énekel az ifjú, csakhogy mégis más, speciális alkalmú, csak két emberre tartozó valami. Levél - írott szó. Nagy súlya van a népi életben. Az egyszerű ember is, amikor levelet ír, arra törekszik, hogy lehetőleg szépen fejezze ki magát. A fenti vers a líra hangján egészen finoman tudatja a címzettel a levél küldőjének érzelmeit. Keveset ír a köznapi katonaéletről. Szinte semmit nem tudunk meg, ami az egyénre jellemző lenne, vagy ami konkrétan a levél írójának katonai életére vonatkozik. Bármelyik katona írhatná kedvesének. Részleteket nem tudunk meg, de az a néhány sor, hogy Búval töltöm legszebb fiatal életem s hogy Akomisz életnek rabszol-