Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Szomorúság bánat nyomja*a szivemet Mióta nem látlak kedvesem tégedet Csókolok távolból és tisztelek angyalom Miért is élek én ha másnak nyílik virágom. (22-23. I.) Az első sorok népdalból kerültek a versbe. A dalrészlet mintegy megindítja a levelet. A katonalegény lelkivilágát jól kifejezik a nótasorok, hiszen egyébként is a dallal nyilvánítja érzelmeit. Az egész versen érződik a közvetlenség, a közelség író és címzett között. Ebből következik, hogy a versi kötöttség is meglazult. Nem ügyel szótagszámra, olykor rímre sem a levélíró. Előáramlottak az íróból a sorok... Hiszem, hogy a szó legszorosabb értelmében még egyedi ez a vers, a maga szövegében egyedülálló. Talán éppen úgy nem lehetne megismételni, mint ahogy a halottsirató sem tudja ugyanúgy elmondani a búcsúztatóját, ahogy az a sír szájánál ajkáról elhangzott. A kéziratos könyveknek köszönhetjük, hogy a nép életéből ilyen dalokat nyerünk, rajtuk keresztül bepillanthatunk a nép szellemi világának egy eddig kevésbé ismert területére. A lírai hangú leveleknek szebbnél-szebb példáit találjuk Tasnádi könyvecskéjében. A katonaköltészetnek külön műfaját jelentik ezek. Nemcsak Tasnádi írt verses leveleket. Általános volt a verses levélírás. A kéziratos könyveink nyomán számtalan példával igazolhatjuk ezt. Az nem valószínű, hogy minden katona önállóan írt volna verses levelet. Feltehető, bár bizonyítani igen nehéz, hogy egy-egy általánosabb tartalmú verses levelet egymás füzetéből lemásolhattak. Éppen ezért nemigen tudjuk megállapítani, hogy egyik-másik verses levélnek ki a szerzője. Tasnádi füzetéből nem derül ki konkrétan, hogy ő valójában „versfaragó" is volt. Könynyen lehetséges az is, hogy a verses leveleket valakinek a füzetéből másolta át a sajátjába. A kérdés illusztrálásához föltétlenül hasznos lesz még egy verses levél idézése : Szomorúan kezdem el soraim irását Mert kisem mondhatom szivemnek fájását Napról napra nyomják válamat a sujok Mivel az életnek lánczán kötve vagyok