Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

egymástól távoleső lapjára írt verseket Tasnádi Lajos. így nem vizsgálhatjuk egymás után a verseket, illetőleg a sorrendből határozott következtetést nem vonhatunk le. Talán nem is szükséges. Elegendő annyit tudnunk, hogy a lejegyzett dalok melyik időszakban kerültek a füzetbe. Az első lapokon egészen rövidke versikék olvashatók. Főleg emlékkönyvbe való versek ezek. Az 1900-as évek elején az emlékversírás polgári divatja beszivárgott a faluba is. De, hogy ez csak divat volt, s hogy még annak idején nem hagyott mély nyomot a népi közösség szellemi kultúrájában, bizonyítják a kéziratos könyvben, ill. könyvekben lejegyzett töredékes, sokszor összefüggés nélküli versikék vagy csak verssorok. Idézzük Tasnádi füzetéből az első lapon olvasható versszakokat. Nincs kizárva az sem, hogy talán a könyvecske emlékversek számára jött létre, s azután csakhamar mivel az hagyomány nélkül való volt - más szövegek - dalok és versek - kerültek a lapjaira. Szeres de szívből hogy remélj És szeres de vigyáz hogy mit és kit Légy boldog mint szivem óhajtja Soha ne ismerd e szot Szenvedés oh mért a búnak Van egy szivbanatja Melyért egy ezred évi élvezet Kevés az életben három erélyt köves Higy remélj és szeres Higy de kinek remélj de mit Szeres de jól megnézd hogy kit. Tulajdonképpen nem egy, hanem két emlékvers van egymáshoz kapcsolva, összefüggés nélkül. A második versszak negyedik sorába a lejegyző egy másik emlékversnek az első sorát ékelte. Mindkettő általánosan ismert emlékvers. Minden bizonnyal nem másolás, hanem emlékezet nyomán írta le a füzet tulajdonosa. Pontosan nem