Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Es hímet nem lehet várni erről a két példáról Külömben csudállatosak az Istenek utai A zörgetőknek meg nyílnak, a menyország kapui Most értem már jó apostol hogy én is nem jól tetem Hogy énis egyenesen nem a menyajtót zörgetem De here hozom hibámat és a kegyelem székihez Fojamodom és kiáltok Jézus szent fülleihez Ésegyszere fojamodot a kegyelem székihez Kiáltása el is hatot Jézus szent füleihez lm száz ezer angyaloktól a seregek ura Kürnyül véve lesijetet a menyei kapura De azon a térő lélek amint nagyot zörgetet Szent Péter megijedt rajta hozá ilyen szólást tet Asszonyom összetöri már azt a keskeny kis kaput Az olyan nagy terejivel ide soha be nem jut Az olyan nagy bagázsiának amot ajó széles ut Hiszen it kifeszítené ezt a kesken kis kaput Istenem be sok akadáj hiszen tehát nem viszem Bűnös testem de én magam bemehetek azt hiszem Egy meg térő bűnösnek is nem lehetet elvesznie Jézusom nem tagatam meg jó szent Péter értie Jóll lehet hogy tévejedtem egészen el nem vesztem Tartom az idvesség szarvát töbé elsem eresztem E szókra szent ujaival belőlrőll a taszító Zárt félre nyomván, ajtót nyit maga a szabadító A szelíd és alázatos Jézus a ki job jávai Felemeli a fetrengőt éleszti is szavával Nem vesztél hát el leányom nem nem tagadsz meg engem Pedig éltedbe nem vetted szentséges kegyelmemet Én tégedet kerestelek szerelmemnek ölébe De te jol szeretél ülni a bűnösök ölébe Ó uram tudom azért nagy most benem a fájdalom De tudom hogy bővel nálad a kegyelem és irgalom Uram ne rám tekints hanem szent áldozatodra Eltörölvén bűneimet méltóztas váltságodra Hát mit tetél te leányom hogy ara méltó volnál