Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

mikor már csak röhögte de nem rágta az abrakot Könyü volt érezni hires botlása igaságát A hijábavalóságok híjába való ságát A nagy bőlts Salamon erre igen készületlen volt Azért hogy okosan szóljon rá hirtelen nem is szólt Hanem a prédikátziót elővete forgorgata Sémire sem akat bene ennye a tüzes ata Egyszeribe csufá leszek az után az éneket Vete elő it sincs semi a példabeszédeket Mond hiába meg ata már nékem Czenkné példába Jobb hogy édes atyám uram menyünk be a szobába Azonban ot bent a szentek már nem is szégyelleték Hogy igazán osztja Czenkné mindenek csak nevetek Tukmáltáki az álványra akit csak rá szedhetek Ha ezis jó vágást kapót rajta nagyot nevetek Jónást is rá szedték ment a czethal hasából Régen ugy bujt ki mostis de vesztére a szobából Mert Czenkné mint veszet matska mindent karmol harapot mond Jónás még ilyen aszonyt Ninive sem láthatót Pedig besok nyeves volt ot de Czenkné rá aszt löki Job volna aszt vizsgálná kend szárad e már a töki Mi gondja az én nyelvemre én emberei pereltem De tökért az Ur Istennel mint kend sose pereltem Csak igy rá szeték Tamását is ama nagy hihetetlent De az Czenknére jó formán még nézni sem igen mert Tüneménynek tartsaé vagy pedig megtestesedet Ördögnek Czenknét e dolgon sokáig kételkedet De végre meggyőződvén és hívén két szemének no nem hitem hogy íj aszonyok is teremnének Ne hogy mig száz aszony jukát nyelvedéi és ujadall Bé nem dugod ugy tudod meg mit szagolsz az orodall Nesze neked jámbor Tamás jobb nem szolotál volna De kijön ki az Álványra Mária Magdaléna A szomorú és bánatos Mária Magdaléna Befátyolozot ortzával bár csak kise jött volna Sajnálom mert Czenkné majd any it hány szemére