Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Egy kis orjátlan lentsével hogy vakitád apádat már azóta a példádon mások sokra mentenek Egy fehér lovon egy tótul országot is nyertének Tán nem tugyák a sok haránt hogy tarkitád magadnak Ugy hogy könybe lábat szeme szegény bolond ipádnak már az óta a juhászok bezeg hozá értenek Egytől egyig mind zsiványok isterángot érdemelnek meleted áll amint látom a csipás szemű Leád No szépen ment férhez azis derék aszony méltó rád A jámbor pátriáka álmában sem gondola Hogy azokat mais tudjuk mivel magát piszkolta Szompojodva szól Leóhoz csak menyünk be feleség átkozó t asszony, ehez képest anygyal vagy temég Ők bementek a Kegyes Lóit meg nagyot hal fülével miről áll a csetepaté nagy nehezen érte ell De látván s halván mindenekel Czenknét szembe szálani Igazán menykő asszony az ezt találta mondani Csak különb aszonynak mint kénd férfinak öreg Leg aláb az eszem mint kend soha sem itam még meg Ezt Czenkné a kegyes Lótnak ugy fülébe hangozta Hogy egyszer meg mondót szavát kétszer is meghalota Nékem bárha egy két legény megfordult is ölembe Leg aláb csak vén apámal nem estem szerelembe Piha be otsmán gyalázat szegény hogy bemehet A palotába óit bent mingyárt só bálványa lett Node majd ráakad zsák a foltjára Judit aszony jöt most kia palota álványára majd parancsol már Czenknének a vitéz Judit aszony Az izráel megmentője ama derék amazon De nem várta ám azt Czenkné hogy amaz felőd jön rá Hanem gonosz praktikával ő eléb leforázá Tán te sem eresztenél be te fortéjos Delila Job volna hogy magad jőnél azt a kaput nyitni la Hate ott vagy szinte énis beillek talán oda mert tudom hogy mik vagytok tudom kendet kicsoda Egy szép vitéz gavalérnak barátságot színlelni