Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

tekintik. Ezeket a verseket tehát a hagyomány nem szabályozza olyan szigorúan. A hagyomány esetleg az egyénen - vőfélyen - keresztül juthat némileg kifejezésre az előadás módja, a közösség érdeklődése felkeltésének tekintetében. Vagyis: a vőfélyversek a nép hagyományában nem alkotnak önálló műfajt, nem tartoznak a népköltészethez,

36 s így a paraszti közösség kultúrájában sincs jelentősebb szerepük. Mivel a vőfély versek a lakodalmi szokások egyes mozzanatait alkotják, ebből a keretből kiragadva, mindkettőt külön vizsgálva, nem jutnánk el a hagyományban ténylegesen betöltött funkciójukig. A kéziratos lakodalmi verseskönyvek a kéziratos könyvek sorában nem azt a funkciót töltik be, mint más verses-, nótásfüzetek. A kéziratos vőfélyversek - a szó tágabb értelmében nem érdeklődést kiváltó mindennapi olvasmányok, nincs állandó olvasójuk - mint pl. a daloskönyveknek. A kéziratos könyvek leglényegesebb tulajdonsága: a közösség érdeklődése - a lakodalomtól függetlenül - velük kapcsolatban hiányzik. A lehetőség azonban megvan ahhoz, hogy a lakodalmi versek közül egyik-másik kiváljon, valamilyen dallammal önálló nótává alakuljon. Ha a kiválás és befogadás megtörtént, a versről mint nótáról s mint az egész közösség által ismert és énekelt hagyományról beszélhetünk, amely mögött már az egész közösség lelki magatartása húzódik meg. A lakodalmi versek másik nagy csoportját ezek a - már előbb is jelzett - nótává alakult versek alkotják. Legtöbbjüknél egészen szépen kimutatható a kétféle előadásforma (éneklés és elmondás). Vőfélykönyveink lakodalmi dalokat kevésbé tartalmaznak, mert ezek már kívül esnek a vőfély szerepén. Ez is bizonyítja, hogy a vőfélyverseket nem a benső igény, hanem a külső szükség íratja a vőfélyekkel. Az érzelmeket kifejező lakodalmi nótákat, ha azok lejegyzésre kerülnek, nem a vőfélykönyvbe, hanem más daloskönyvbe írják le. így ezek a dalok - bár továbbra is alkalmiak maradnak egy bizonyos érzés kifejezésére a lakodalomból - mint keretből - az általános dalkincsbe kerülhetnek át. Ezekről itt csak annyit szó36 Vö. Dégh L.: Egy székely lakodalmi ének kérdése. Ethn., LXI. 1950. 62.