Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben
A Molnár-féle kéziratos könyvben a különböző költőktől való lejegyzések azt mutatják, hogy a versek valószínűleg iskoláskönyvből vagy véletlenül kézbe került kötetekből kerültek be a gyűjteménybe. A versek összeírójának, összegyűjtőjének - s magának a népi közösségnek - sohasem egy költő költeményei kellenek, hanem a versek közül éppen csak azok, amelyek érzésüket - bármilyen téren - kifejezik, gondolatvilágukkal és felfogásukkal megegyeznek. A nép számára irodalmi értelemben vett költők nincsenek, csak versek, tetsző vagy nem tetsző, szép vagy nem szép versek. Az irodalmi mérce szerint jelentéktelen költő versét is elfogadják, ha az a vers gondolatukkal, felfogásukkal összhangba kerül. A nép számára a legnagyobb költő is csak akkor válik a valóság alakjává, a neve ismertté, ha az a nép sorsát vállalva kilép a rímes sorok gyűrűjéből. Ezért ismeri Csokonai, Petőfi, Arany nevét, de nem tud semmit Szabolcskáról vagy Lampért Gézáról, még akkor sem, ha verseik a kéziratos könyvekben előfordulnak. A hazafias költemények között még Bajza Apotheozis c. verséből való részlettel is találkoztunk a költemény címének és szerzőjének feltüntetése nélkül, egy sajókápolnai kéziratos könyvben: Nyugosznak ők a hős fiak Dúló csaták után Nyugosznak ők sírok felett Zöldéi bokor virány Csatájok a védelmezett Nép jog csatája volt Mejet szent eskü szent kötés Ellen zsarnok tiport E síri gyászolás A magyar nép történetének nagy eseményei - különösen az 1848/49-es szabadságharc - elevenen éltek a néphagyományban. Jól bizonyítják ezt a kéziratos könyvek is. A már említett botpaládi könyvecske őrzi Lévay József költeményének balladává alakult variánsát. Címe :
