Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

A dallá válást, a versnek a népköltészetbe való jutását igazolja bizonyos sorok ismétlődése, amit minden bizonnyal a dallam kívánt meg. Valószínű, hogy a verset a helybeli tanító írta kórusra és tanította meg. Ez is egyik útja lehetett költőink verseinek a nép felé. A felülről való lejutást - művelt egyének (tanítók, papok) közvetítésével - az idézett Csokonai vers előfordulása igazolja egy másik kéziratos könyvben. A Borsod megyei Sajókápolna községből való kottáskönyvben

19 Tihanyi ekhó címmel az előbbi szöveg dallammal lejegyezve fordul elő. Ez utóbbinál két versszakot ír le a könyvecske tulajdonosa. A kovácsvágási dallam nélküli lejegyzés arra mutat, hogy a vers kilépett a tanító által irányított és lejegyeztetett kottáskönyvből, s a kórus szájáról elindult a közösség felé. A kórusoknak nagy szerepük lehetett a különböző ismeretlen dalok terjesztésében. Az énekkarok, kórusok a XX. század elején nagyon népszerűek voltak. Többnyire tanítók, papok szervezték inkább meglett férfiak köréből. Igazolja ezt a sajókápolnai Szilágyi Lajos kottáskönyvének belső borítólapján olvasható bejegyzés: Egy ezerkilencszáztizenkettőben, Barkász ref. tanító jövetelében, Avattam tagjává Énekkarunknak: Mely fenn áll díszére kicsiny falunknak. Szilágyi Lajos Basszus II. 1912 Október 6. Szilágyi kottáskönyvében megtaláljuk még Petőfi Nemzeti daléi, Csokonai Reményhez, Tompa A gólyához c. versének változatát. Az eredeti szövegtől csak néhány szóban van eltérés, ami az átvétel első állomását mutatja. 19 DENIA, Itsz.: 0353.