Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

ßzet csodálatos szépsége iránti szeretettel írnak a jelképekről, a természeti kezdőképről és a virágok rejtett jelentéseivel kapcsolatos kérdésekről. A természeti kezdőképben sokszor szerepel a virág. Többen úgy vélték, hogy a virágok valamilyen törvényszerűség folytán a népköltészetben jelképes értelmet kapnak s így bizonyos érzelem, szerelem, öröm, bánat stb. kifejezői. így pl. említsünk példákat Vikár Béla nyomán, aki szerint a szerelem különböző fokozatait különféle virágok jelölik. Pl. a székfü az igazi szerelmet jelöli. Szélrül van a rózsám háza, Körülfutotta a zsálya, Nem futja a székfü körül, Mert nem voltál igaz szívű. A violát a heves szerelem jelképének tartja : A violát akkor szedik, Mikor reggel harmat fénylik, Mert ha akkor le nem szedik, A szine is megváltozik, A legények nem szeretik. A zsályát pedig az égő szerelem kifejezőjének : Tele kertem zsályával, Szerelemnek lángjával, Márta asszony kerüli, Megcsókolni nem meri. Katona Imre rámutatott arra, hogy a kizárólagos virágjelkép romantikus felfogáson alapul. A népköltészetben ugyanazon virág különböző jelentés hordozója lehet. Törvényszerűség nem állapítható meg. Az alkalomtól, helyzettől, a pillanatnyi állapottól függ, hogy melyik virág kerül be a népdalba. Néhány virággal kapcsolatban azonban a gyakoriságból, a szám szerinti előfordulásból kétségkívül úgy tűnik, mintha egy bizonyos érzelem kifejezésére ugyanazon vi-