Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

el, a többiek követik és amikor ismét megneveznek valakit, az az előzőhöz hasonlóan jár el s így mindegyik játékosra sor kerül: Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa, Rózsa volnék, piros volnék, mégis kifordulnék. Zöld selyem rojtja, két garas híja, Szedem, szedem, szép Mariska, fordulj angyalmódra. (Somogy, Kiss Á.) A kutatások során kitűnt, hogy az ispiláng a hasonló német gyermekjátékdal ich spiel ein kezdőszavainak „elmagyarosított" formája. A német dalban úgyszintén rózsáról, rózsakoszorúról hallunk. Az említett dal Hont környékén egy legényszokáshoz is kapcsolódott. Szt. Iván előestéjén a legények botjaik végére szalmakarikát tettek, meggyújtották és az éjszakába messzire suhintották a dal kíséretében : Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa, Rózsa volnék, piros volnék, Karika volnék, ráfordulnék, kire, kire, kire? Ekkor a legények a kedvesük nevét kiáltották. A leányok a közelben hallgatóztak, hogy vajon melyik legény kiáltja a nevüket. Virágos Szt. János napján (Szt. Iván, jún. 24.) a leányok Kolonban - Kelecsényi József (19. század második fele) megfigyelése szerint - „úrnapi párlós füvekkel vegyített szalmarakásokat gyújtanak meg ilyenkor a négyszögű tűzhelyen, örömriadozó daliás és ugrós táncz között, s a fellobogó lángokat egyenként átugrálják. A tűzre tett illatos füvekkel a sárkányokat, az ördögöket vélik elűzni, hogy ártalmas förgeteggel a vetésben kárt ne tegyenek, s a kutakat, forrásokat meg ne mérgesítsék. Néhol e czélból csontból, szemétből, s ringyrongyból büdös füstöt is támasztanak, mintha csak az ördögnek akarnának tömjénezni. Mások a mező szélén tüzet raknak, s égő üszökkel kerülik meg a vetéseket. Mások ismét