Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

mája, a király vagy királynő háza előtt, honnét a menet házrólházra folytatódik, minden ház előtt eljárják a körtánczot, mire a ház gazdaasszonya kilép, széket téve a ház elé a király és királynőnek s kosarába ajándékot vetve, mi a kosárbóli virághintéssel viszonoztatik, a pünkösdi királyné arcza lelepleztetik s az illető pünkösd ünnepére vonatkozó versek, kísérve többnyire a ház ura s asszonyára, kiktől az ajándékot vevék, alkalmazott szerencsekívánat s hálálkodással szavaltatnak el, vagy egyhangúan dúdolgatnak, minek ismétlődő zárversei visszhangoztatása közt az egész csoport eljárja a kör- vagy tipegőtánczot" (Ipolyi, Mythologia). A magyarországi rózsakultuszra hatással voltak Szt. Erzsébetről, II. Endre király leányáról szóló legendák is, amelyeknek nemcsak magyar, hanem európai változatai is kialakultak és elterjedtek. Az egyik variáns szerint a gyermek királylány a várból naponként a köténykéjébe rejtve hordozgatta ki az ételmaradékokat, hogy a szegények között szétossza. Egy alkalommal a király megkérdezte tőle, hogy mit rejt a kötényébe. A gyermek félve apja dorgálásától, azt válaszolja, hogy rózsákat. És íme, csoda történik, mert a szegényeken segíteni akaró Erzsébet nem marad szégyenben: kötényében az ételdarabok rózsákká változnak. Nem kétséges, hogy a rózsacsodáról szóló legendáknak hatása volt a fentebb említett pünkösdi szokásokra, sőt bizonyos változatok, gyermekjátékok a Szt. Erzsébet-hagyományokban gyökereznek. Az európai rózsakultusznak az élet különböző területére való kisugárzásából megemlítjük még a rózsa titoktartással való összefüggését. A rózsa a hallgatás, a titoktartás szimbólumaként szerepel már évezredek óta. Nekünk magyaroknak egy szomorú történelmi eseményhez is kapcsolódik a titoktartásnak, a hallgatásnak rózsái jelképe. A latin sub rosa kifejezést használták azokra a megbeszélésekre, haditanácskozásokra stb., amelyeket szigorúan titokban akartak tartani. A sub rosa jelentése : rózsa alatt. Azaz tehát titokban, zárt falak között, négyszemközt, bizalmasan. Főurak kastélyaiban, középkori várakban gyakran találhatók olyan szobák, amelyek mennyezetére rózsát festettek s a titkos tárgyalásokat ezekben a szobákban tartották. így pl. napjainkig látható a sárospataki