Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

kötővirág, a gyöngyvirág, a szászorszép, az árvácska..." A magyar paraszti virágos kerteket tudományos szempontoknak megfelelően Cs. Nagy Ibolya vizsgálta. Kéziratban levő tanulmányából számos részlet tárul elénk a virágos kertekre, a hagyományos népi virágokra vonatkozóan. Amint láttuk, a virágoknak jelentős szerepe a gyógyítás terén volt. A felsőbb réteg, főurak, nemesek, papok, tanítók „fűvel-virággal" való gyógyítási gyakorlatát a nép fölöttébb igyekezett elsajátítani. Tudjuk, hogy a népi gyógyító eljárásokban a legkülönbözőbb növények szerepelnek és eleinknek ezek alkalmazásában nagy tapasztalatuk és gyakorlatuk lehetett. Magyarországon a 16-17. században, illetőleg a később meghonosodott virágok gyógyításban való hasznosítását a nép nyilvánvalóan a nemesi, városi, polgári gyakorlat nyomán vette át. Természetesen, azokat megelőzően is sok növényt használtak a gyógyításban, azonban az új virágoknak az előzőek rovására nagyobb lett a szerepük, mint dísznövények is tért hódítottak s nem utolsósorban a divat is fokozta jelentőségüket, így azután az újabb, a középkortól kezdődően meghonosodó virágoknak a szerepe különösen megnőtt. Az Európától kapott virágok a népi kultúrában, különösen a népművészetben, a népköltészetben fontos funkciót betöltve maradtak meg mind a mai napig. A díszítőművészet egyes motívumai, a népköltészet virágszimbolikája ezekből a virágokból alakult ki. Olyan gyors és mély volt a befogadás, hogy népi kultúránk virágmotívumait sokkal régebbinek, ősibbnek véljük, mint az a magyarságnál valójában kialakult. Mielőtt ezekre térnénk, szóljunk először a különböző virágok elsődleges funkciójának a jelentőségéről, a gyógyításban való szerepükről. Számos virág a klasszikus ókor örökségét hozta a magyar herba-kertekbe. A rózsának a gyógyításban való alkalmazásáról már Pliniusnál olvashatunk: A rózsa nedvét „használják a fűire, szájra, foghúsra, a mandulákra a torokban, toroköblögetésre, a gyomorra, méhre, ágyék- és fejfájásra ; láz ellen önmagában, ecettel álmatlanság és rosszullét ellen. A leveleket szemgyógyszer készítéséhez égetik. Szárítva a combra szórják és a szemfolyást enyhítik vele. A virágok álmot hoznak, savanyú borban az asszonyok folyását gyógyítják, különösen a fehéret és a vérköpést, három pohár borban a gyomor-