Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

Virág a magyar népi kultúrában A virágnak a magyar nép kultúrájában évszázadok óta jelentős szerepe van. Kultusza gazdagon hálózza be a néphagyomány különböző területeit. Különösen fontos volt a gyógyításban, a kultikus tevékenységekben, a néphiedelemben és a népszokásokban. A népköltészetből rendkívül szép virágszimbolika tárul elénk. A virágmotívumot megfigyelhetjük a népművészet valamennyi ágában. Dísznövényként népünknél különösen egy évszázad óta nőtt meg a jelentősége. A parasztházak előkertjeibe, kiskertjeibe a hagyományos virágfajták mellé különböző újabb dísznövények kerülnek. A virágkultusz ma már falun és városon egyaránt szorosan hozzátartozik a magyar nép életéhez. A virágkultusz kialakulását történelmünk folyamán jól nyomon követhetjük. Ahhoz, hogy a virágnak a népi kultúrában való szerepét világosan értelmezhessük, utalnunk kell a népköltészetben, a díszítőművészetben, a kultikus cselekvésekben előforduló virágfajták megjelenésére. A magyarság virágairól szóló kitűnő könyvében Rapaics Raymund számos példával bizonyítja, hogy Magyarországon éppenúgy, mint más európai országokban a különböző virágok a középkori kolostorkertekből kerültek át a parasztság kertjeibe. Kezdetben ezek csak gyógynövényként szerepeltek. A parasztkertekben tehát először herbákat termeltek. A kultuszban rendkívül jelentős rózsa és liliom is mint gyógynövények díszítették a kolostorkerteket, majd a parasztkerteket. Joggal felvetődhet a kérdés, hogy a középkort megelőzően a magyarság egyáltalán nem tenyésztett virágot s következésképpen