Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A Lytierses monda és a megkötés szokása
A megkötésnek több formája ismeretes. Leggyakoribb a kéz, a kar és a derék megkötése. Sok helyen - magyar területen pl. az északi palócoknál, a barkóknál - a láb körülkötése volt szokásban. Több helyen előfordult a nyak megkötése is. Aránylag ritkábban történt a kévébe kötés a magyar nyelvterületen. Ezek a példák többnyire a versenykaszálással kapcsolatosak. A kévébe kötésre az európai néphagyományban az utolsó kévével és a csépléssel összefüggésben vannak párhuzamok. A megkötés célja - a magyar adatok szerint szinte kivétel nélkül - az adományszerzés, adománykapás, illetőleg áldomásivás, megvendégel és, mulatság. Az aratók a megkötéssel a tulajdonost megtisztelték, jókívánságaikat fejezték ki, aminek az elmaradása sértés, megbántás lett volna. Elszórt példák szerint a kötés kalászait, ill a csokrot a tulajdonos a házában a falra függesztette, olykor a következő évig megtartotta, a magokat a vetőmag közé keverte, amelynek a mágikus célja nyilvánvaló. Hasonlóképpen mágikus cselekvés volt az aratók derekának körülkötése derékfájás, hátfájás ellen. Ezt a rítust széles körben gyakorolták, az aratók hagyományában általánosnak tekinthető s a rítusnak több olyan változata van, amelynek a párhuzamai hasonló céllal más munkatevékenységgel kapcsolatban is ismeretesek. 35 A búzaszállal, gabonával való megkötés az európai arató munkások egyik igen elterjedt szokásának tekinthető. Nagy területen való ismeretéhez és gyakorlásához a vándor aratók, a távoli, idegen területeken is aratást vállaló munkások nyilvánvalóan nagymértékben hozzájárultak. Az aratási megkötés szokásának eredetét, magyarázatát és értelmezését - mint említettem - a kutatás a Lityerses mondára vezeti vissza. Az etnológusok számos szokás és rítus eredetét nyomozták - s nem kis eredménnyel - az antik kultúrákban. E tekintetben a leg35 Sydow írja, hogy aratáskor az első kéve olyan orendával van telítve, amely megvédi a hátfájástól azt, aki ráül. Sydow C. W. : Die Begriffe des Ersten und Letzten in der Volksüberlieferung mit besonderer Berücksichtigung der Erntebräuche. Selected Papers on Folklore. Copenhagen, 1948. 152.
