Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A Lytierses monda és a megkötés szokása
mondának az európai parasztok aratószokásaival való hasonlósága alkotja, másrészt a természeti népek emberáldozatai, amelyeknek az volt a célja, hogy a földek termékenységét fokozzák. 2 Az etnológusok által felvetett kapcsolatok megítélése előtt tekintsük át azokat a magyar - és más európai - szokásokat, amelyekben a megkötés szokása aratáskor vagy más alkalommal előfordul. Az aratási megkötésről egy korai adatot olvashatunk a Regélő 1843. évfolyamában. A Sajó-völgyet ismertető közlemény az aratási hagyománykör két látványos szokását, a megkötést és az aratókoszorú átadását írja le röviden : „Aratás idején kimegyen a földesúr, vagy tisztje megnézni munkásait, s azonnal két leány egy-egy szalmaszállal közeledik az érkezőhöz, megköti lábát jó remény fejében; a remény csalni nem szokott, mert egy pár húszast vet lekötözött urok a feloldozásért, s jó áldomást küld az éhes, szomjas aratóknak. Ha bevégezték az aratást, beviszik a koszorút, mit lányok készítenek búzakalászból, nagy e koszorú, ránézve inkább lehetne koronának nevezni, fel van ékesítve gazdagon szalagokkal, kis rudacskán csüng, mit két szépen öltözött hajadon viszen, kísérik pedig kendőkből, szalagokból készült nemzeti zászlók, mondhatnám szépek, lassan, diadalmasan lépdelnek ; a barna zenekar hatok mögött ugyancsak hangzik, ha pedig a zene megállt, magok dalolnak hálaéneket, meg újra ráhúzzák a barna legények ; s ha a földesúr lakához értek, éljenzések között bizonyos emelt helyre leteszik a koszorút, mellybe többnyire írt versek vannak akasztva. Most elcsendesül minden, s a legkorosb férfiú szónokol versekben, mit hangos éljenzés követ, majd a földesúr válaszol, köszöni a fáradságot, jó kívánatokat, s bizonyos helyre utasítja őket, hol bő áldomásban részesülnek a fáradt munkások, s muzsika-szó mellett majd reggelig tánczolnak." 3 Az aratási megkötést említi Prónay albuma is 1855-ben: „Mikor a birtokos legelőször megy ki az aratókhoz, ezt ők gyengéd figyelemnek tekintik; vidám szívvel mennek leányok, asszonyok elébe, s őt bevett szokás szerint, kalászokkal terhelt könnyű szalmatekerccsel 2 Frazer: i. m. 620. 3 Brujman S.: Sajóvölgy. Regélő, 1843. II. 816-817.
