Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban

mintha nyúl rejtőzött volna el abban a sarokban. Úgy tesznek, mintha elfogták volna vagy mintha üldöznék. Néha azt mondják, hogy a nyulat a szomszéd földjére kergették, aki még nem fejezte be a munkát. Annak pedig, aki legutoljára fejezi be a kaszálást, azt mondják, hogy ő fogja a nyulat és egész télen át táplálja.

208 A felsorolt példák meggyőzhettek bennünket az idevonatkozó európai és magyar hagyomány meglepő hasonlóságáról. Az európai néphagyományból származó egyes adatok világosan arra utalnak, hogy a nyúl az aratásvégi szokásokban nem egyszerűen Lepus europaeus, hanem a nyúl alakját felvevő gabonadémon. Funkciójában ugyanazt fejezi ki, mint a farkas, medve, kakas stb. Liungman W. említi, hogy bizonyos ábrázolások, reliefek szerint feltehető, hogy már Ozirisznek, a gabonaistennek nyulat áldoztak fel, és egyáltalán nem tartja valószínűtlennek, hogy Egyiptomban a gabonaisten és a nyúl közötti kapcsolat ugyanaz lehetett, mint az európai szokásokban az utolsó kéve, az utolsó csomó és a nyúl között. Ha aratás végén a nyulat megölték, azt természetesen a gabonaisten tiszteletére tették.

209 A magyar hagyomány a kultikus vonásokat már nem őrzi. Feltűnő egyezése más európai nép hasonló szokásaival, a magyar agrárrítusokat az európai kultúrkörbe kapcsolja be. A további kutatás hoz majd eredményt az átadás-átvétel kérdésében. Annyi viszont máris kétségtelen, hogy a magyarság vegetációval kapcsolatos hitvilágára a környező földművelő népek agrárrítusainak számos eleme rakódott rá. Ezek az elemek azonban csak a recens anyag feltárása nyomán állapíthatók meg. Farkas Európában különösen a németek és a szláv népek körében gazdag hagyomány fűződik a gabonában, az utolsó kévében rejtőző farkashoz. A farkasra vonatkozóan lényegében ugyanaz a hiedelem 208 Eskeröd A.: i. m. 182-200. 209 Liungman W.: i. m. I. 273.