Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban

Hangsúlyozza, hogy a medvét fog kifejezését népünk nem ismeri, Valószínűnek tartja, hogy a medvét fog kifejezésben hasonlat rejtőzik. Példáiból kitűnik, hogy így gyakran nem az ágyás, hanem a gazda fog medvét. A sebtében betakart ágyás medve elnevezése megfelel annak, hogy a nép a medve szót idomtalan, 'bozontos' értelemben használja.

173 A nyelvészet vitájából számunkra elsősorban az a lényeges, amit elsőként Papp L. hangsúlyoz, hogy a szóban forgó kifejezések mögött ténylegesen az állat, a medve rejtőzik, vagyis a szólás névszói része minden valószínűség szerint azonos a medve 'ursus Bär' szavunkkal.

174 Hogy hogyan került a medve a magyar parasztok gabonaföldjére, szérűjére, nyitott kérdés maradt a nyelvészek körében. Papp L. úgy látja, hogy a kérdések megoldásához a finnugor népek medvekultuszának ismerete segíthet bennünket.

175 A felsorolt adatok kétségtelenné teszik a medve valamilyen szerepét, funkcióját az alföldi magyar parasztság agrár szokásaiban. A különböző, medvével kapcsolatos szólás eredeti jelentését, értelmét az összehasonlító néprajztudomány segítségével kíséreljük meg felfedni. Mindenekelőtt szükségesnak tartjuk hangsúlyozni, hogy fenti szólásaink csak az aratással, illetve a csépiéssel, nyomtatással állnak kapcsolatban. Ha a medvét fog és hasonló szólások egyszerűen csak azt jelentenék, hogy a gabona, a kéve, a szérű megázik vagy megázott, vagyis tehát a munka közben nem várt esőre vonatkoznának, akkor ezeknek a szólásoknak nemcsak aratáskor és nyomtatáskor, hanem egyéb mezőgazdasági munka alkalmával is elő kellene fordulni. Helyszíni gyűjtőutaim során azonban meggyőződhettem arról, hogy a medvét fog szólás kivétel nélkül csak az aratással és a nyomtatással kapcsolatban használatos. Egyáltalán nem alkalmazták vagy alkalmazzák más növények begyűjtésénél előálló hasonló helyzetre. A lucerna, lóhere vagy széna betakarításánál a körülmény is hasonló, amikor a renden levő vagy éppen a csomóba összehajtott, boglyába rakott takarmányt eső éri. És mégsem mondják, 173 Bernáth B.: Métely. Magyar Nyelv, LIV. 1958. 343-344. 174 Papp L. : i. m. 99, 489. 175 Papp L.: i. m. 100.