Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban
miatt - ha nem is tudunk a magyar agrárdémonokra a többi európai népéhez hasonló, egészen konkrét és világosan egyértelmű adatokat felsorakoztatni, már most - a kutatás kezdetén - bizonyos nyelvi anyagból, kifejezésekből, szólásokból, amelyek részben ma is ismertek parasztságunk körében, sikerül néhány, a földműveléssel összefüggésben álló rítusra rámutatnunk. Medve A magyar néphagyományban feltételezhető teriomorf gabonadémonok közül a kutatás jelenlegi állása szerint a legtöbb adat a medvével áll kapcsolatban. A Nagy Magyar Alföld parasztsága emlékezetében mind a mai napig ismeretesek a következő szólások: „Medvét fogtunk", „Kifogtuk a medvét", „Megfogta a medvét", „Medvét fog az ágyás". Ezek a szólások aratáskor, illetőleg nyomtatáskor fordulnak elő. A nyomtatóknak legnagyobb ellensége az eső volt. Ha eső közeledett, a nyomtatást minél előbb igyekeztek befejezni, mert ha az ágyás beázott, medvét fogtak. 152 Kábán (Hajdú-Bihar m.), ha a szérűn a nyomtatókat eső lepi meg, azt medvének nevezik, ekkor azt mondják, hogy medvét fogtak, 153 Bárándon az eső érte ágyást medvének nevezték. A megázott gabonát csak sok huzavonával lehetett megszárítani és ismét előkészíteni a nyomtatáshoz. „Medvét fogtunk!" - mondták ilyenkor az emberek. 154 Gyomán az elterített, beágyazott gabona „medvét fog", ha megázik. Az ilyen „medvét fogott" gabonát még három napig sem tudták kinyomtatni. 155 Váncsodon (Bihar m.) medvefogásnak nevezik, amikor a nyomtatókat munka közben eső éri. Ilyenkor lenyúzzák a medvebőrt, vagyis 152 Györffy I. : Takarás és nyomtatás az Alföldön. Néprajzi Értesítő, XX. 1928. 34. 153 Barcsa J. : Nyelvsajátságok Kaba és vidéke nyelvéből. Magyar Nyelvőr, XXV. 1896. 426. 154 Kerékgyártó B. feljegyzése. Déri Múzeum Adattára, V. 4/2. 155 Tari J. feljegyzése. Déri Múzeum Adattára, V. 2/9.