Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban
a gabona életével, kifejezésre jut-e bennük a születés és a halál gondolata? A mezei mitikus lényekre vonatkozó adatok nem mutatják, nem bizonyítják a hipotézist, amely szerint azonosíthatók a gabonával. Az azonban vitathatatlan, hogy valamilyen kapcsolatban állanak azzal. Fő funkciójuk a gabona védelme. Megjelenésük a gabona termékenységével összefügg. Ha most e két legfontosabb jellemző vonáshoz a szokásokban kimutatható hiedelmek tanulságát hozzávesszük, meglepő eredményre jutunk. A terminológiai hasonlóságra, illetőleg azonosságra már rámutattunk és arra, hogy a szokásokban nyomon követhetők a mitikus lények. Ennek nyomán pedig a szokásokban konzerválódott hiedelmekkel a mezei szellemlények, a gabonával összefüggésben álló antropomorf démonok funkciójának megismeréséhez kerülünk közelebb. A rítusok, amelyekkel megismerkedtünk az európai népek hagyományában, azt bizonyítják, hogy a gabonadémonok, Korndämonok létezhettek a viták fő kérdésének értelmében is. Az aratási szokásokban olyan mozzanat őrződött meg, amelyektől egészen konkrétan a gabona megszemélyesítésére, megjelenítésére következtethetünk, függetlenül természetesen attól a kézenfekvő ténytől, hogy a mai európai paraszt, de minden valószínűség szerint már a múlt századi sem, a cselekmények gyakorlásánál nem gondolt a szavakban, a periodikusan megismételt szokásokban az eredeti jelentésre. Egyes - már fentebb említett - kutatók fölöslegesen döngették a kapukat, amikor az európai parasztokról fejlett gazdasági és kulturális szintjüket tekintve azt bizonygatták, hogy nem gondolnak és nem hisznek a gabonadémonok létezésében. Ez a kérdés nem lehet vita tárgya. Ennek ellenére azonban a legutóbbi időkig megfigyelhetők voltak olyan aratási, mezőgazdasági rítusok, amelyek a cselekvők tudatában is még teljesen nyilvánvalóan és félre nem érthetően a gabona kultuszával, a gabona megszemélyesítésével, varázslásával, a növény fejlődésével és elhalásával állanak összefüggésben. Mindezeket kitűnően mutatják azok a példák, amelyekre fentebb számos analógiát említettünk. A feljegyzések és megfigyelések idején még élő, funkcionális hiedelmek szerint pl. a keleti szlávoknál világosan kifejezésre jut az utolsó gabonaszálakba koncentrált