Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A kakasütés szokásai és a kakaskultusz

A magyar és az európai kakasütés Példák egész serege bizonyítja a kakasütés Európában és Európán kívül való széleskörű elterjedését. Példáink összevetéséhez és a magyar kakasütés eredetkérdésének magyarázatához, de a funkcionális vizsgálatokhoz is szükséges, hogy a formákat és az alkalmakat figyelembe véve állapítsuk meg a kakasütés széles körű hagyományában az egymástól különálló és önálló csoportokat. A nagy csoportok megállapítása mellett a részletek párhuzamosítása is hasznos eredményhez vezet. A kakasütés hagyományai a magyar hagyományban : 1. farsang (húshagyókedd), 2. húsvét (első, második, harmadik napja), 3. lakodalom, 4. aratás. Más népeknél : 1. farsang (német, osztrák, szlovák, cseh dán, angol), 2. húsvét (német, szász), 3. pünkösd (német), 4. Szt. Iván napja (német, délszláv), 5. Éliás napja mint az aratási munkák befejező napja (szerb), 6. Mihály napja mint őszkezdő ünnep (szász), 7. Gallus napja mint iskolai ünnep (szlovák), 8. aratás (osztrák, német, szorb, szerb, lengyel), 9. lakodalom (cseh, morva, szlovák, német), 10. búcsú (cseh, morva, szlovák), 11. időhöz és alkalomhoz nem kötve mint népi játék (délszláv, németországi szorb, osztrák, francia, spanyol, portugál). A kakasütés alkalmainak szám szerinti többsége is mélyebb tradíciót igazol a nem magyar népeknél. A forma sokféleségét, a változatok kialakulását a szokás népszerűsége és időbeli, helyesebben hagyománybeli tartóssága eredményezte. Már a példák felsorolásánál is feltűnhetett : az aratási kakasütés, kakaskivégzés a legtöbb népnél előfordul bő hagyományanyaggal. Amennyiben igaz az, hogy a kakasütés az aratási kakasütésből terjedt át a hagyomány többi terü-