Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A kakasütés szokásai és a kakaskultusz

Az a győztes, aki leüti. A kakast megsütik és elfogyasztják.

102 A szorboknál Szt. Iván ünnepén is előfordul a kakasütés. Az erdőben egy ligetes helyen cölöphöz kötik a kakast. Gazdaember vagy a munkása bekötött szemmel, kezében cséppel, keresi a kakast, hogy agyonüsse. A megölt kakast elfogyasztják, nagy mulatságot tartanak, amely gyakran három napig is tart. Valószínű, hogy ez a Szt. Iván-napi szokás az aratási kakasütés szokásával áll kapcsolatban.

103 Némely helyen a szlovákoknál

104 és a cseheknél

105 ismeretes a farsangi kakasütés. A besztercebányai szlovákoknál az iskolás gyermekek ünnepi alkalmai között is megtaláljuk a kakasütést. A szokás az ún. királyjátékkal állt összefüggésben. Minden évben, október 16-án és 17-én megtartották a diákkirály ünnepét. Szt. Gál napjának reggelén a helység fiatalsága a felnőttek kíséretében kivonul a rétre. A diákoknak szánt ajándékokat lerakják egy kör közepére. Egy kakast karóhoz kötnek. A diákok sorra megpróbálják a kakast leütni. A soron következő diák szemét bekötik, kezébe pálcát adnak. Miközben a diák a kakas keresésére indul, társai a tanítóval a következő dalt éneklik : Gallus kohút, spadou do pút, kto ho skorej zabije, mastny rozok uzije. A ty, bratu, vezni latu, a udri ho po hlave, ze mu hlava odpadne. Aki eltalálta a kakast, kalácsot vagy kiflit kap, aki nem találta el, szomorúan odébbáll, s hallania kell a gúnynótát: 102 Belovic J.: Die Sitte der Südslawen. Dresden, 1927. 28. 103 Schneeweis S.: i. m. 160. 104 Melichercík A.: Slovensky folklór. Slovenská vlastiveda. II. Bratislava, 1943. 309.; Vő.: Slovensky folklór. Bratislava, 1959. 83. 105 Zíbrt C: i. m. 112.