Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A kakasütés szokásai és a kakaskultusz

kor nem kakast, hanem más állatot (pl. bakot) ölnek meg.

60 Gugitz G. írja, hogy német területen hamvazószerdával kapcsolatban különös bírósági és kivégzési játékok voltak szokásban. Ilyen volt a „Narrengericht" (bohócbíráskodás). Stockachban (Németország) és ugyanebben az időben Sziléziában ismeretes volt a farsangi kakasverés szokása. Forbesben, Budweis (C. Budëjovice) mellett az első lakodalom alkalmával, amelyet a farsangi időszakban tartottak, egy emberformán felöltöztetett kakast két vendég bevádolt, egy bíró formálisan halálra ítélt, majd nyilvánosan a piactéren lefejezték.

61 Dániában a kakaskivégzés szintén farsangkor volt szokásban. Egy élő kakast lábánál fogva felfüggesztettek. Fejét szappannal vastagon bekenték. A legények feladata volt, hogy gyors lovaglás közben leszakítsák a kakas fejét.

62 Ezt a formát a szlávoknál, de a magyar gúnárnyakszakításban is megtaláljuk. Erre lejjebb részletesebben kitérünk. Angliában is van némi nyoma - a minden bizonnyal más gyökerű kakasviadalokon kívül - az állatot szerepeltető játékoknak. Farsangkor egy legény hátára tyúkot kötöttek. Ezt a többi legény üldözőbe vette. Arra törekedtek, hogy a kezükben levő galylyal a tyúkot megüthessék. Ha sikerült, az állatot levágták és közösen elfogyasztották.

63 Zíbrt C. írja - adatainak forrását nem jelölve meg -, hogy Angliában régi szokás farsangkor egy kakast vagy egy tyúkot cséppel agyonverni.

64 A fentebb említett baranyai magyar és német farsangi kakasütéshez hasonló a Felső-Ausztria területén széltében elterjedt kakasverés. Ünnepek alkalmával nagyobb térségen hosszú zsinegre engedve, egy cölöphöz kakast kötnek. A kakasverők szalmából font csépet kapnak. Szemüket bekötik. Addig csapkodnak a kakas felé, amíg eltalálják. Aki eltalálta és agyonütötte, azé lett a kakas. Később 60 Jahn U. : i. m. 110. 61 Gugitz G.: Das Jahr und seine Feste im Volksbrauch Österreichs, I-D. Wien, 1949-1950.1. 90. 62 Fehrle E.: Feste und Volksbräuche im Jahreslauf europäischer Völker. Kassel, 1955. 177. 63 Sartori P.: i. m. III. 115. 64 Zíbrt C.: Veséié chvile v zivotë lidu öeského. Vysehrad-Praha, 1950. 542.