Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A kakasütés szokásai és a kakaskultusz

iskolás fiúk a kakas, az iskolás leányok a tyúk irányában helyezkedtek el. Feladatuk az volt, hogy a cövekhez kötött kakast a fiúk agyonlőjék, a tyúkot pedig a leányok agyonüssék. A fiúk a halálos ítéletet nyíllal, a leányok bekötött szemmel keresve a tyúkot, egy bottal hajtották végre. A kivégzési idő alatt, amíg a lövéssel és az ütéssel próbálkoztak, az iskolás gyermekek az ún. kakaséneket énekelték. Ezt az éneket sajátságos párhuzamai miatt föltétlenül érdemes idéznünk: Jaj szomorú gyászos óra, Ki provokálsz koczkázásra, Szívdobbantó viadalra, Diák gyermeki játékra! Mert vigaszságos életem, Éjjeli szép éneklésem Időkort meg jelentésem: Lőn én keserves életem. Mert midőn meg se gondoltam, Halál mérgével tartoztam, Mire volt hizlaltatásom? Nem tudom, de már most tudom. Anyám mikor melengetett, Szárnyaival fedegetett, Hogy hozhatna az életre, Lett volna bár vesztésemre! Kétszer születtem világra, Voltam sokaknak hasznára, Időkornak megmondója : Éjjel mindenkori óra.