Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az esővarázsló szokások és rítusok

hanem pl. Kolozsvár vidékén terhes asszonyt küldenek a vízbe, hogy eső legyen. Talaborfalván (Máramaros megye) egy öregasszonyt mártanak meg a vízben, vagy pedig a harangot teszik a vízbe, hogy az esőt előidézzék.

58 A Fekete-Körös völgyi magyaroknál, hogy eső legyen, három terhes asszony fürdik meg a Körösben.

57 Baranyában a legöregebb asszony alsó ruháját holdtöltekor folyóvízbe áztatták és azután füstölőn megszárították. Ezen idő alatt az öregaszszony senkivel szót nem válthatott. Úgy vélték, hogy ezzel a cselekedettel az esőt előidézheti.

58 A szárazság előidézőjéül - mint említettük - egyes meghalt személyeket is okoltak, különösen, ha az elhunyt boszorkányság hírében állott. Kolozs megyében, a mocsi járás Velkér községében egy múlt századi leírás szerint : „A község gyülhelyén, a zsidó fogadós asztala mellett határozatba tették : hogy az öt héttel ezelőtt meghalt,, s tisztességesen eltemetett oláh Hárfás Simon hulláját ássák fel,, minthogy »strigoi« (boszorkány) volt, s az esőt magával vitte a sírba. Fogta tehát magát a község, s a néhainak sírját felásták, aztán a hulla baloldalába rezes nyelű esővillát szúrtak, szájába fokhagymát tömtek, s koporsó nélkül háttal fölfelé ismét visszahelyezvén az ártatlan tetemet, a sírt felhalmozták. És már most nyugodtan várták az esőt, ami csakugyan meg is látogatta aszályban sínlődő határainkat."

59 Ehhez hasonló egy ugyancsak múlt századi adat a Szabolcs megyei Nagyhalászból: „A múlt napokban megyeszerte nagyobb esőzések voltak, de N.-Halászon semmi. Lőn efelett nagy bámulás, sopánkodás, irigység. Akadtak bölcsebb atyafiak is, akik e mostohaságnak okát kimagyarázták. Az ok szerintük nem más,, mint hogy az aratási idő alatt egy tót atyafit, aki az aratási munkából kidőlt és ez árnyas világból elköltözött, borzasztó-nagy szalmakalappal temették el, aki azóta a föld gyomrában nagyon nyugtalankodik; átkozta a falut, s azért nincs esőjük. A szenátus nem melfőzhet el ily fontos körülményeket; miért is tartott vala nagy ta56 Versényi Gy.: i. m. 57 Györffy I.: i. m. 83. 58 Bellosics B. : Délvidéki magyar babonák. Ethn., X.. 1899.. 307.. 59 Mezőségi: i. m. 451.