Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az esővarázsló szokások és rítusok

tátott délszláv esővarázsló szokások román párhuzamainak ismertetése után térünk vissza. A délszláv esővarázslás összehasonlító vizsgálatánál föltétlenül figyelembe kell venni a hasonló román szokásokat. Mindenekelőtt a magyar irodalomból ismert párhuzamokat mutatjuk be. Az egykori dél-magyarországi szlávok, románok és magyarok népi kultúrájában sok hasonló és egyező vonást találunk, amely az egymás mellett élés következtében természetszerűleg alakult ki. A román paparuda és a délszláv dodola között lényeges különbségeket nem találunk. Csupán néhány formai, illetőleg az esővarázsló ének szövegében mutatkozó eltérés mutatja a népi sajátságokat, jellegzetességeket. Egy múlt századi lejegyzésben olvassuk, hogy a románok a paparuda szokást némely helyen húsvét utáni harmadik csütörtökön tartották.

26 Más helyen pünkösd utáni második csütörtökön járt a paparuda, függetlenül az időjárástól.

27 Természetesen, hosszantartó szárazságkor is végigjárta a falut a paparuda. A román paparuda, akár a szerb dodola, gyakran cigánylány. Bodzafaágakkal borította be magát, és házról házra járva az esőtkérő ének dallamára együtt táncolt leánytársaival. Az esővarázsló ének szövege egy múlt századi lejegyzés szerint: Paparuda, ruda, Vino de te uda, Ca sa cadä ploile Cu galetile, Sä dea porumburile Ca gardurile, Si sä creascä spicele, Ca vrabile, Sä sporeasca grânele, Sä umple patulele, Paparudelel 26 Veress E.: Az esőhozásról. Vasárnapi Újság, XXXIII. 1886. 609. A paparudä szokás formáihoz: Fischer E.: Paparudä und Scaloian. Globus, XCIII. 1908. 13-16. 27 Moldován G.: A magyarországi románok. Budapest, 1913. 290.