Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A népszokások változásáról
A vándormunkások szerepét a mezőgazdasági élettel kapcsolatban elsősorban az aratási hagyománykörre vonatkoztathatjuk. Az aratással összefüggő szokások természetszerűleg jelentkeztek a vándormunkásoknál az idegen hagyomány területen. Különösen fontosak a munka kezdésének és befejezésének szokásai, valamint mindazok a szokások, amelyek egyrészt a munka megkönnyítésére, másrészt bizonyos anyagi előny elérésére vonatkoztak. Valójában ez utóbbit, az adományszerzésre irányuló törekvéseket, az ezekkel összefüggésben álló mozzanatokat tekinthetjük dominánsoknak a vándormunkások, a közösségek vagy az individuumok szokásaiban. Ezek mellett bizonyos rítusok is szerepet kapnak. Idevonatkozóan az aratási szokások három fontos gyakorlási pontjára kell utalnunk: 1. amikor a munkában részt vevő közösség a szokásokat csak a saját közössége számára együtt, illetőleg egyedenként végezte, 2. amikor nagyobb birtokon az ispán, intéző, illetőleg a földesúr tiszteletére alkalmazta és 3. amikor kisebb paraszti gazdaságban a gazda és egy kisebb csoport, gyakran néhány arató került együvé a szokás gyakorlására. A jelzett esetekben látszólag nagyobb különbség nem mutatkozik, azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk az egyes gyakorolt szokásokat, akkor már minőségbeli különbségeket állapíthatunk meg, amelyek nagymértékben összefüggnek a szokások tartalmával, funkciójával, a szokást gyakorlók pszichikai magatartásával. Utaljunk néhány példára. A recens anyagból az átvételt csak a legritkább esetben tudjuk megállapítani, mivel sem az átvevő, sem az átadó nem tudja megmondani, hogy ő valamilyen szokást átvett, illetőleg átadott. Különösen nem akkor, ha az átvett, átadott szokásnak már megvan a tradíciója a közösségben és a váltás az előző vagy az azt megelőző generációban történt. Éppen ezért példáinkkal csak az átvétel, az átadás lehetőségét tudjuk szemléltetni. Az agrárhagyományból feltehetően legkönnyebben a külsőségekben is feltűnőbb szokások terjedtek tovább. Az idegenek ilyen szokásaira felfigyelt a szomszédos munkacsoport, a gazda, a falu lakossága stb. Ezek közül az aratási hagyományban kétségkívül a munka kezdetekor és a befejezéskor gyakorolt tevékenységek, szo-
