Módy György: Képzőművészeti írások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 34. Debrecen, 1978)

Holló László történelmi képei

lovasokat helyez. Ugyanolyan ellentét ez, mint az egyik fajta Koppány változatnál. A lovasok mozgása még csak jobban kiemeli a holttest immár visszavonhatatlan mozdulatlanságát. A király-temetés témáját akvarell freskóterve is megörökíti 1938-ban. És még az évben megszületett a nagyméretű Szent István temetése, melynek sajnos csak egy töredéke (olaj, 44,5x61,5 cm) maradt fenn. Ebből is látjuk, hogy hatalmas erejű alkotás volt s a fennmaradt részlet híven adja a kép színerejét. Egy imádkozó barát csuhájának sárgával való megfestése megragadó ellentét-hangsúlyozás a sötétkék éggel. A kép megcsonkulása magában nem indokolja, hogy Holló a témát évtizedeken át érlelve alakítva, új nagy összegezésre készül már 1966-ban megfestett /. István temetésével (olaj, 33 x41 cm). Láttuk, hogy e nagy történelmi korszakkal való valóságos viaskodása késztette a Koppány kompozíció új és új megfestésére is. És 1970ben egy akvarell tanulmány után elkészült a nagyméretű (73x113 cm), a korábbiaktól világosabb színekkel felépített olajkép. Úgy tűnik — sajnos az 1938-as kép töredék —, hogy ez a megfogalmazás jóval több alakot komponál be a kép középpontjába is (az imádkozó barátok csoportja például). Holló László sajátos emberábrázoló erejét pedig mintha a paraszti tárgyú képeitől kölcsönzött siratóasszonyok szerepeltetése is mutatja. Ezek a népi figurák a háttér lovasaival együtt ellenpontját adják az ország előkelőinek, a püspöknek és a papi csoportnak. Ugyanakkor kifejezik az egész ország gyászát, a maguk személyes gyászát a nagy király halála miatt. Az 1927. évi kréta-rajz ugyan a téma előlegezése volt, de csak 1937-ben festette meg második István-témaként két változatban is A szentkorona felajánlását alig eltérő méretben (olaj, 70x60, illetve 74x60 cm). I István ezen a két képen arcán hordozza, tekintetéből sugározza a népe sorsáért érzett felelősséget, a választott út helyessége felől önmagával megvívott harc lelki gyötrődéseit. A redőzött sárga-barna palást jóval inkább vezeklő csuha, mint uralkodói köntös. A kék háttér ellentétes színe, a sötétkék-fehér formálású Mária és kis Jézus szobor plaszticitása még jobban hangsúlyozza a királyfigura alázatát, nemcsak az áhítatban, hanem a népe jövőjéért való aggodalomban. A művész teljes lelki azonosulását, az I. István kora sorsdöntő jelentőségének belső átélését bizonyítja, hogy a király arc egyszersmind Holló önarckép is. Itt kell vallanunk arról, hogy valóban mindig úgy éreztük; mind Koppány, mind I. István alakjába Holló László önmaga vívódásait, harcait, gyötrelmeit és népével való egyvoltát is belefestette. A koronát s ezzel népét is felajánló, az ország függetlenségét megvédelmező I. István egyik legkifejezőbb képzőművészeti megjelenítése Holló Szentkorona felajánlása. Az egyik változat a székesfehérvári István király Múzeumban van. 1938-ban festette meg a Merénylet Szent István ellen (olaj, 74x60 cm) c. képét. A jobb kezében fáklyát tartó, fehér hálóköntösben ábrázolt király a nemcsak önmagukért élők megbocsátó tekintetével kényszeríti térdre a merénylőt. István sápadtsága, a fehér ruha nagy ellentétet teremt a különben is végtelenül színgazdag — tört sárga, kék, piros, zöld — háttérrel. 1940-ből való Az esztergomi székesegyház alapítása (olaj, 56x66 cm). A király köntöse piros, palástja fehér, a mellette ülő szerzetes csuhája barnásszürke. A két figurát tavaszi kék háttér előtt helyezi el, az ülő király térdén tartja a tanítást, a bölcs uralkodást is reprezentáló könyvet. A kép hátterében jobbra a székesegyház épülete. A csodálatosan színes képen a király arcán a nagy tettek nyugalma ül és a megelégedés. Ez a másik István arc Hollónál, a kevésbé aszketikus, a ki-