Módy György: Képzőművészeti írások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 34. Debrecen, 1978)

Holló László történelmi képei

benetét erősítőén földbegyökerezett lábú lovat. A kékes fehér, sárgás fehér villózásával megfestett ló, előrenyújtott nyakával, leszegett fejével mintha életre akarná kelteni a pogány vezért. Mindegyik képen nemcsak Koppány lova ez, hanem Hollóé. A tiszakanyári, tiszadadai, tokaji, a tócóskerti Tilalmas lovainak őse. A krumplis szekerek, az őszi szántások szimbolikus magasságokat hordozó, sorsot kifejező lova. Társai a történelmi messzeségben a királyt hordozzák, vagy varkocsos pogány magyarokkal vágtatnak, Holló László kortársaiként a földbe szinte beleragadt szántó paraszt, vagy a viharba került kocsis nyomorúságát, kiszolgáltatottságát hangsúlyozzák.Julow Viktor 1960-ban írt Az ihletett művész c. tanulmányában megfejtette ló-ábrázolása lényegét. Idézem: „... őszi szántás c. képe életművének egyik csúcspontja. Ady „magyar ugar"-jának illusztrációja lehetne — kongeniálisan az. ... Két ló az eke elé fogva szinte a kép mértani centrumában — jelzése annak, hogy itt sűrűsödik a kép jelképes mondanivalója. (Hollónál, éppúgy mint Adynál, Tornyainál, a ló gyakran válik sors-szimbólummá). A szürke ló csüggedt fejével az igába görnyed, a másik dacos-rémülten felszegi fejét." A Koppány-képek lovai hordozzák a festői mondanivaló leglelkét a kezdeti történelmi témáján, a Fehérlő áldozáson is. Az 1927. évi két tusrajz és az 1929-ben készült kréta-tanulmány után megfestett 1927., illetve 1929. évi olajfestmények világa •— különösen az időben korábbi változat aktjaival és félaktjaival — Holló László mitologikus képeivel rokon. A barnával, sárgás barnával, szürkével és zölddel meghatározott színvilágú két kép megjelenítési ereje az áldozathoz vezetett ló fehér foltjának villanásával fokozódik fel. A Koppány-képek világát teljesítik ki a honfoglaló magyarság Hollónál egyszerre mitikus és ugyanakkor a belső valóságot is kifejező rajzai, akvarelljei, festményei. A pogányok, az Emese legendája, a vérszerződés, a honfoglalás, a Zalán futása, az alpári csata mind példái a téma erős vonzásának, a teljes festői megoldásra törekvés lendületének. Hiszen az 1927-es Tanulmány a Vérszerződéshez c. krétarajzától négy évtized telt el az 1966-ban készített tizenegy tus, lavírozott tus, tinta rajz, majd akvarell és olaj-tanulmányig, a Vérszerződés (olaj, 68x80 cm) szavakkal le nem írható színgazdagságú, Holló majdnem példanélkül álló formai kompozíciós erejét töretlenül mutató kiteljesedéséig. Holló László történelmi képfestészetében Koppány, a pogány vezér ellentétes, de mégis kiegészítő alakja I. István. Az államot apja nyomdokain tovább szervező, a magyarságot a korabeli Európa akkor már kétségbevonhatatlanul haladóbb feudális társadalmi-gazdasági-világnézeti rendjébe átvezető király. Kegyes és harcos, hivő és igazi reálpolitikus. A Holló-képek István királya egységes felfogású. A Koppány holttesténél megjelenő király nemcsak ellenpárja, de vérrokona is, embereinek halálán érzett fájdalmában osztozó, önmagát is legyőző testvére. Az első téma az 1935-ben már megfestett király-temetés. A Tanulmány Szent István temetéséhez (olaj, 33 x42 cm) az egyik legexpresszívebb történelmi képe. A kisméretű kép majdnem szétfeszül. A sötétkék ég, a figurák ruháinak kis fehér foltjai, a piros palástba burkolt test hidegsége színben fejezi ki a király halálával a népre szakadt gyászt, fájdalmat. 1938-ban közel kétszeres méretűképen fejleszti tovább a témát. Színben is, mert a királyné és az ország méltóságainak ruháin, sőt a halott király köpenyén, ruháján megjelenik a piros és a sárga, az előtér zöld csíkjai, valamint a háttérből kivilágító sárga tüzek felfokozzák a sötétkék éggel való színellentétet. A kép a gyász hangulatát adja, bármilyen gazdag színekben. A megoldás újszerűségét mutatja, hogy a háttérbe vágtatr