Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

IV. A népi kultúra változásai

2j. A kérdés monografikus összefoglalása: Ecsedi, 1935. 26. V. 637/a 42. Szám. fkv. Cassa dorn. erog. 1762. jan. 17; A komlóskorpa használatát, az ebből készült tzó'köt leírja: K. M atyus, 1787. 85—86; P. Thewrewk, 1829. 30—32, 46—48. 27. Ezt a módszert először Pethe Ferenc ismerteti: Pethe, 1817. 56—57. 28. Beöthy Imre 1740-ben úgy adja birtokának egy részét, hogy a juhos gazdák a bárány kilenced mellett tartoznak adni „egy közönséges kávás nagy és nem kitsiny sajtot, pennaticum fejében. V. 637/a 49. Szerződés, 1740. ápr. 24. 29. DMA. 1359/74. Szatmári Ibolya gyűjt. 30. V. 637/a 22. Tan. jkv. 1731. 112. Kis Gergelynek három tinaja maradott „edgyiket az torjára levágták". 31. Uo. 31. 1782. szept. 27. 32. P. Thewrewk, 1829. 286—288 ; A kismarjai káposzta savanyítást leírta Szatmári Ibolya, DMA. 1360/74. A különbség csupán az, hogy itt a fejes káposzta mellé kevés apró (gyalult) káposztát is taposnak. 33. Az előbbinek régies neve a hajdúkáposzta, melyet itt nem ismernek. Vö.: P. Thewrewk, 1829. 288. 34. DMA. 1356/74. Szatmári Ibolya gyűjt. 35. Uo. 36. DMA. 1359/74—2. Szatmári Ibolya gy. 37. Első leírása „Kolompér pogácsa" címen: Mezei Gazdák Barátja, 1829. 319—320. 38. DMA. 1358/74. Szatmári Ibolya gy. 39. Uo. 40. Uo. 41. DMA. 1359/74. Szatmári Ibolya gy., aki már olyan formáját is leírta, amikor tepsiben sütötték ki. 42. DMA. 1357/74. Szatmári Ibolya gy. 43. Egy 1781-ből való tanácsi jegyzőkönyv felháborodottan írja: „Erdős András tulajdon feleségét olyasmire kényszeríti, mellyek tellyességgel nem hozzája illenének; p. o. hogy az ökröket az Asszonynak kellyen haza hajtani a mezőről, s ha szánt is Erdős András, jelen kell lenni az asszonynak s az horgya haza a vasat élesíteni". V. 637/a 31. 1781. júl. 2. 44. V. 637/a 31. Tan. jkv. 1811. jan. 19: „Sajti István, Bakó István, Farkas Márton a' Bíró úr parancsolattyánál a kalákába tovább tivornyáztak", ezért fizessenek fejenként 1 —1 forintot; uo. 1835. (töredék): Farkas Sándor és társai „bort ittak s utánna kalákába mentek 's mulattak". 45. Varga, 1976. 79— 91. 46. A betlehemes játékok a tájról ismert variánsok. Leírásáról terjedelmi okokból le kellett mondanunk. Vö. JV. Bartha, 1931 ; MNT. II. Jeles napok. Betlehemezés. 47. A jelesnapi szokások hasonlítanak a Hajdúsághoz, de még egyszerűbbek annál is. Vö. Balogh, 1969. 230—235. 48. A tekézést leírja: R. I. Egy tavaszi vasárnap falun. Vasárnapi Újság, 1865. 210—211. A tekét szőlőtőkéből faragták s minden fiú kb. 1 m hosszú, vaskos botot fogott a kezébe. A várat egy vonal s azon belül egy lyuk jelképezte. Egyik csapat bent volt a várban, másik kint. A kinti játékosok egyike feldobta a tekét jó magasan. A bentiekből az első úgy próbálta elütni, hogy botját utána dobta. A kintiek célja az volt, hogy a tekét mielőbb bejuttassák a várba, előbb, mint ahogy az előbbi játékos a saját botját, melyet az előbb eldobott, visszahozott volna. Ha a teke előbb beért, mint a bot, a két csapat helyet cserélt, ha nem, folytatódott a játék. Ha a kintiek közül valakinek sikerült a levegőben elkapni a tekét, a két csapat szintén helyet cserélt. Ha valakit a repülő teke vagy bot eltalált, arra azt mondták, hogy tekemájat kapott. 49. A gyermekjátékok megszámlálhatatlan sokaságát itt terjedelmi okokból sem írhatnánk le, de jó részük úgyis olyan közös kultúrkincs, melyet legfeljebb regionálisan lehet vizsgálni. Ezért itt csupán a játék típusra utalunk. Vö. MNT. I. Gyermekdalok; MN. IV. Játék. (N. Bartha Károly). 383—423; Papp, 1942. 50. DMA. 163/195—1951: Béres András, Krizsán Erzsébet, Mikulási Béla gyűjt. A táncokról filmet készített Kaposi Edit (A filmek annak idején (1951) a Népművészeti Intézet archívumába kerültek.) 51. V. 637/a î. Tan. jkv. 1768. szept. A tanú „hivta Balogh Mihály hegedűst a Samaria csapszékbe mondván: gyere Mihály, vonny egy nótát nékem". Balogh aztán maga mellé vette kontrását, ment a tanúval, húzott a tanúnak nótát 8 krajczárért. Közben a cigányok összeverekedtek, mert a kontrás „betsmérelte" Balogh Mihály hegedülését. 52. V. 637/a 17. Tan. jkv. 1732. 141. Kis János mondta Czégényi Jánosnak: „Fuja koma, had járjak táncot rajta". 5 3. A verbunkos tánc az egykori verbuválás emlékét őrzi. A verbuváláshoz az eddigi jól ismert forrásokon túl egy 1813-ból való hirdetés szövegéből idézünk (V. 637/a 25. 1813. aug. 3.) „Hazánknak mostani szorongatott helyzetében" királyi utasításra „8000 főből álló könnyű lovas sereget" óhajtanak felállítani, verbuválással. ígérik: „ezen divízió mindig együtt fog maradni, nem osztják szét ezredekhez. Ha a háborúnak vége (bizonyára a Napóleon elleni hadjáratról van szó !), minden katona haza mehet s többet nem fogják katonai szolgálatra behívni. Soha nem kell vármegyei szolgálatra, s más közönséges teherviselésre menniük". Elrendelik, hogy vasárnap legyen a verbuválás, ahova