Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

Gábor, Szabó József stb.). Ezek hárman külön majorságokat építettek ki maguknak.

106 Az új birtokosok már jókora területeket szakítottak el a korábban kismarjaiak által használt részekből is. Beöthy Ödön örökségét (2298 hold 1408 • -öl) az állam 1860-ban fiának Ákosnak visszaadta, aki — a fennmaradt épületek tanúsága szerint — igyekezett fenntartani apja majorsági gazdálkodását, s valószínűleg ő is csökkentette a bérbeadott részt. Az azonban bizonyos, hogy a Nagysziket s környékét, az egykori Nagymarja falu helyén elterülő Telekhátat, Templom dűlőt, Kocsmagallért, Láperdőt végig kismarjaiak használták. De a pusztán kialakult, korábban ismertetett hármas forduló rendszer megléte alapján arra következtethetünk, hogy a Törzsökös, Ugartelek, Csíkostó, Hanta, Homokgödör. Rózsás, Kincses, Bütvessző, Lápistó, Ladomér se került be a földesúri majorságba, Sajnos, a szerződési feltételeket ebből az időből nem ismerjük. Annyi bizonyos, hogy Beöthy Ákos után itt a majorsági gazdálkodás megszűnt. Örököse unokahúga Zámory Mária, majd 1910-ben Majtényi Sarolta (Lovag Lenz Adolf né) már sohasem járt Kismarjában s a birtokot teljes terjedelmében haszonbérbe adta, mégpedig egy nagyobb egységet a Bügler testvérek, több részét a kismarjaiak vettek bérbe. 1920-ban e birtokrészből osztottak ki — a Nagyatádi-féle „földreform" során — 232 hold úgynevezett vagyonváltság földet 1—2 holdas parcellákban, főként hadirokkant vagy legalábbis hadviselt szegény embereknek, az ún. Kincses dűlőben.

107 Ugyancsak e birtoktestből szakították ki Darabont Sándor 15 holdas vitézi telkét (Templom dűlő). Az 1920-as években a birtok — egy korábbi szerződés alapján — „Beöthy Ákos kórházalapítvány" címen a Magyar Vöröskeresztre szállt, aki 1927-ben — igen kedvező feltételek mellett — az egész pusztát, a volt majorsági központtal együtt 25 évre bérbe adta egy, a kismarjai gazdákból alakult bérlő szövetkezetnek. A szövetkezet az Országos Központi Hitelszövetkezet védnökségében működött. A több mint kétezer holdas puszta ezzel véglegesen a kismarjaiak kezére került. A szövetkezet saját vezetőséget választott, akik 50—20 holdas egységekben osztották ki a birtokot, igénylés alapján. Kaptak földet olyanok is, akiknek korábban nem volt földjük (de igaerővel rendelkeztek!) s 5—10 holdas törpebirtokosok, ritkábban 10—15 holdas kisgazdák. A bérösszeg átlagban holdanként î mázsa búza, illetve ennek az ára s viselni kellett a birtokra eső adóterheket. A szövetkezet pénzügyeit az OKH helyi fiókja intézte, melynek elnöke Kathó István lelkipásztor volt. A gazdaság ügyeit egy demokratikusan választott vezetőség intézte. A mintegy 120 tagból álló bérlő szövetkezet a puszta eredeti szerkezetét megtartotta. Megmaradt tehát a hármas fordulórendszer. (I. Ladomér, Bírák, Bütvessző, II. Kincses, Vakaró, Rózsás, III. Láperdő, Templom dűlő, Törzsökös). A fordulón kívül maradt réteket, kaszállókat szintén több parcellában lehetett megkapni. Ezek egy részét a bérlők feltörték s itt többnyire mono-kultúrás művelés alakult ki vagy alkalmazkodott valamelyik közeli fordulóhoz (Nyakvakaró, Hanta, Csíkos tó, Bagamér, Ugartelek). Bizonyos területeket nem osztottak fel, hanem azt továbbra is közösen hasznosították: kiadták legeltetés céljára a községnek (Rózsás lapos), vagy juhtartó gazdáknak (Nagyszik). Ide legtöbbször Szabolcs megyéből jöttek vándor juhászok nyári legeltetésre.

108 A volt majorsági kúriát a körülötte levő mintegy 30 holdas dísz parkkal együtt érintetlenül hagyták, sőt gondosan őrizték. A gazdasági épületeket azonban szétbontották s a bontási anyagokat árverés útján értékesítették. Ugyancsak parcellánként eladták az igen szép, kőris, gyertyán, tölgy fákból álló volt uradalmi erdőt s szétparcellázták a volt gyümölcsös kertet.

109